Szovjet invázió Magyarországra

Az egykori kelet-európai tömbön belül (amely a Szovjetunióhoz kapcsolódik) két nagy jelentőségű esemény történt: az egyik a forradalom 1956-tól magyar, és egy másik ún Tavaszi Prága 1968. Ez az első története.

A szovjet invázió Magyarországra az országban 1956-ban elhangzott népi tiltakozásokat, a zavargásokat követi kísérte őket, és az azt követő népforradalom, amely vált belőle, és amely azzal fenyegetett, hogy kiszorítja a kommunizmust Magyarország.

A magyar forradalom, csakúgy, mint az 1789-es francia, nem szándékoltan kezdődött, hanem a népi tüntetések és tiltakozások sorozatának eszkalációja volt.

Az egész elindult a hallgatók által 56. október 23-án meghívott felvonuláson, amely Budapesten áthaladva olyan résztvevőket vett fel, akik nem diákok voltak, így növelve annak mennyiségét.

A tiltakozás oka a politikai szabadság és véleményszabadság követelése volt Magyarországon.

A nyilvános rádió épületében egy hallgatói csoport manifesztumot akart sugározni követeléseikkel, de letartóztatták őket. Aztán a forradalom első lövései adódtak.

Valószínűleg a rendőrség tagjai politika állam (magyarul: ÁVH, Államvédelmi Hatóság), akik a rádió épületében helyezkedtek el, féltek az épület elfoglalásának kísérletétől és saját életükért, ezért több emberre lőttek, és több halált okoztak.

Mindenesetre a nép undorodása az ÁVH iránt, amely megérdemelt hírnevet szerzett magának azért, mert a magyar nép kemény elnyomója volt, megalkotta a szellemet és a környezet még forróbb lesz.

A kormány a hadsereget küldte a helyzet ellenőrzésére, de a csapatok az emberek mellé álltak.

Mint annyi más forradalomban, katonák - akik végül is nem szűnnek meg edzeni az emberek egy része - nemcsak hogy nem voltak hajlandók lőni polgártársaikra, hanem csatlakozni kezdtek ők.

A tüntetők egy részének az volt az ötlete, hogy levágja a Magyar Népköztársaság kommunista pajzsát a zászlóról, és egy kört hagyjon a megszállt helyen. Ez a nyírt zászló lett a forradalom emblémája.

1989-ben a romániai Nicolae Ceaușescut megdöntő forradalom a zászlót is használta, kivágva a kommunista pajzsot. szimbólum.

De 1956-ban hazatérve a forradalom Budapest minden utcáján kitört és ennek következtében a csapatok is kezdtek oldalt váltani, a tömeg fegyverekkel kezdett számolni személyes.

Gerő Ernő magyar kommunista kormánya életétől és tisztségeitől tartva segítségért fordult a Szovjetunióhoz.

A két állam között aláírt paktumok alapján a Szovjetunió állandóan Magyarországon állomásozó csapatokat tartott, amellett, hogy beavatkozhatott az országban.

Október 23-án ugyanazon az éjszakán a Magyarországon jelenlévő szovjet csapatok elkezdtek telepedni az utcákon Budapesten, míg a forradalmárok és az őket támogató magyar csapatok barikádokra léptek lassítsd őket.

A következő napon Hegedüs András miniszterelnököt a reformátusabb Nagy Imre váltotta fel, aki gyorsan felszólalt, hogy felszólítson a erőszak és liberalizáló reformok ígérete a politikai színtéren. Nagy végül a forradalom egyik nagy ikonja lesz.

25-én a válság súlyosbodott; az ÁVH a parlamenten kívül tüntetőket lőtt, a szovjet katonákban talált tűzre adott válaszra, akik úgy vélték, hogy ők a támadás célpontjai. Fegyveres tüntetők csatlakoztak a lövöldözéshez, tovább súlyosbítva a helyzetet.

Gerő és Hegedűs ezután a Szovjetunióba menekültek, az országot anélkül hagyták kormány, vállalva szerepüket Nagy és Kádár János.

Közben a magyar forradalmárok már nyíltan támadták a szovjet csapatokat és az ÁVH maradványait. Azokban a sorsdöntő napokban keletkezett golyólyukak Budapesten ma is sok helyen láthatók.

Október 28-án Nagynak sikerült tűzszünetet elérnie.

Ezt mindkét fél felhasználta önmaguk újjáépítésére; míg a magyarok egyfajta nemzetőrséget állítottak fel fegyveres tüntetőkkel, a hadsereg és a rendőrség elemeivel, a szovjetek ideiglenesen kivonultak.

A fő historiográfiai áramlatok hajlamosak jelezni, hogy a szovjet vezetők nem akartak beavatkozni másodszor, és nem is akarták ezt megtenni, abban a reményben, hogy maguk a magyar kommunisták irányítják a helyzet.

Október 28. és november 4. között politikai mozgalmak napjai voltak, amelyekből a szovjetek jobban kihasználnák. Kádár János volt a kormány élén, amely "felkérte" a közbelépés Szovjet, hogy megbékítse az országot.

Bár az események főleg Budapesten zajlottak, az ország más részein is voltak forradalmi mozgalmak, amelyek egyes részei sikeresek, másutt pedig el vannak fojtva a Szovjetunió.

Amikor a Szovjetunió eldöntötte a magyarországi végső beavatkozást, keletről új szovjet csapatok kezdtek behatolni az országba.

A Kádár-kormány kinyilvánította Magyarország semlegességét, kilépését a Varsói Szerződésből, és nemzetközi támogatást kért az ENSZ-től.

Másnap, és ahogy az várható volt, a szovjetek nagyobb létszámú katonaság után megkezdték Budapest végleges "megtisztításának" és az ország irányításának átvétele céljából a műveletet.

A szovjet katonai művelet nem korlátozódott Budapest behatolására, mivel a barikádokat és az ellenállókat eltávolították. Tüzérséget és légicsapásokat is tartalmazott.

A rendes magyar hadsereg rögtönzött nemzetőrsége és egységei nem tehettek semmit a A szovjet offenzíva, annak ellenére, hogy heves ellenállást tanúsított, nagyobb vágyakozással, mint eszközzel és szervezettséggel, de harcban a... val szív és hazájáért.

Ugyanezen a napon, 1956. november 4-én fejeződött be az ellenállás Budapesten. A szovjet csapatok utcánként haladtak, mint egy gőzhenger, nagyrészt nem tudtak különbséget tenni a katonai célpontok és a védtelen civilek között.

Noha a magyar lakosság 1945-ben megköszönte a szovjeteknek hazájuk felszabadítását, ez a hálaérzet nyílt gyűlöletté vált 1956-os elnyomó beavatkozásuk után.

Magyarok ezrei menekültek el az országból, sokakat letartóztattak és bíróság elé állítottak. Magát Nagy Imrét alattomos módon elkapták (amikor azt ígérték neki, hogy biztonságos magatartással hagyja el a jugoszláv nagykövetség menedékét és elhagyja az országot), majd kivégezték.

Népének elárulásával Kádár János kormányfőként fenntartotta Magyarország felett az irányítást, amelyet a következő években újra megerősít. A szovjet jelenléten és a politikai indoktrináción alapuló ellenőrzés, amelyet maguk a szovjetek is kontrolláltak, akik nem akarták a magyar nemzeti akarat újjáélesztését.

A romantikusan utólag tekintett magyar forradalom abban az időben feszültséget okozott sok kapitalista tömb ország kommunista pártjain belül, mivel egyesek A vezetők és a fegyveresek támogatták a forradalmárokat (akiket nem láttak anti-forradalmároknak), míg mások pontosan ilyennek bélyegezték őket, hűek maradva az ortodoxiához. Moszkva.

Fotó: Fotolia - tintacsepp

Magyarország szovjet inváziójának témái