15 példa a lírai versekre

Lírai versek

A lírai költészet A verbális kifejezés egy olyan formája, amely a szót mély érzés, reflexió vagy lelkiállapot közvetítésére használja. Ezt a kifejezést gyakran használják dalok, dalok és románcok megnevezésére, és a lírai költészetet nem szabad úgy értelmezni, mint a költészet Mit irodalmi műfaj.

A szó lírai Az ókori görög gyakorlatból fakad, miszerint a költőt olyan hangszerekkel kísérik, amely olyan hangszerekkel, mint a líra (Eratónak is tulajdonítják, a költészet múzsája).

Az énekelt vagy felolvasott költészet abban különbözik a drámai vagy elbeszélő költészettől, hogy a privát, szerető és szubjektív területek számára van fenntartva. Inkább rámutat az egyszerű formákra, valamint a mérő és a rím használatára, mivel érdeklődése az érzelmi kikapcsolódásra összpontosít, nem pedig formáinak esztétikai megvalósítására.

A líra néhány hagyományos formája:

Példák a lírai versekre

1. Lope de Vega "szonettje"

Egy szonett azt mondja nekem, hogy csináljam meg a Violantét,
hogy életemben annyi bajban láttam magam
tizennégy vers szerint ez egy szonett,
gúnyos gúnyolódás megy az elöl hárman.

Azt hittem, nem találok mássalhangzót
és egy másik kvartett közepén vagyok;
de ha az első hármasban látom magam,
a kvartettekben semmi sem ijeszt meg.

Az első hármasért, ahová belépek,
és úgy tűnik, hogy a jobb lábamon léptem be,
Nos, fejezd be ezt a verset, amelyet adok.

Már a második helyen állok, és még mindig gyanítom
Végigmegyek a tizenhárom vers végén:
számold meg, ha tizennégy van: kész

1. Névtelen szerző "Romance del Conde Arnaldos" (töredéke)

Kinek lenne ilyen szerencséje
a tenger vizein,
ahogy ott volt Arnaldos gróf
reggel San Juan

megy a vadászatra
hogy a sólyma hizlaljon,
gályát látott jönni
hogy a földre akarsz jutni

a gyertyák selymet hoznak
torzal arany kötélzet
horgonyok ezüst
finom koralllapok (…)

1. Garcilaso de la Vega "Soneto XXIII"

Míg rózsa és liliom
a szín megjelenik a gesztusodban,
és hogy lelkes, őszinte tekinteted,
meggyújtja a szívet és visszatartja;

és amíg a haj, az a vénában
az aranyból választották, gyors repüléssel,
a gyönyörű fehér gallérért, egyenesen,
a szél mozog, szétszóródik és összezavarodik;

fogd meg vidám tavaszodat
az édes gyümölcs, még a dühös idő előtt
takarja be a gyönyörű csúcsot hóval.

A jeges szél elszárítja a rózsát.
Minden megváltoztatja a fénykort
amiért nem mozgatta meg szokását.

1. Francisco de Quevedo "orrához" (szonettje)

Egyszer az ember eldugta az orrát,
egyszer egy felsőbbrendű orr,
egyszer volt egy mondó orr és írás,
Egyszer egy nagyon szakállas kardhal.

Rossz arcú napóra volt,
egyszer egy töprengő oltáron,
egyszer volt egy elefánt arccal felfelé,
Ovidio Nasónt inkább elbeszélték.

Egyszer egy gálya sarkantyúja,
egyszer egy piramis Egyiptomban,
a tizenkét orr törzs volt.

Egyszer egy nagyon végtelen orr,
sok orr, olyan heves orr
hogy Annával szemben bűncselekmény volt.

1. Gustavo Adolfo Bécquer "Rima LIII" (töredéke)

A sötét fecskék visszatérnek
fészkeik az erkélyedre akaszthatók,
és ismét a szárnyával a kristályaiig
játszani fognak hívni.

De azokat, amelyeket a repülés visszatartott
szépséged és boldogságom szemlélni,
akik megtanulták a nevünket ...
Azok... nem térnek vissza!

A bokros lonc visszatér
a kertedből a falak mászni,
és este megint még szebb
virágai kinyílnak. (…)

1. Rosalía de Castro "fekete árnyéka" (töredéke)

Amikor azt hiszem, hogy elmentél
fekete árnyék, ami meghökkent,
a fejem tövében,
visszajössz gúnyolódva velem.

Amikor azt képzelem, hogy elmentél
ugyanazon a napon mutatod nekem,
és te vagy a ragyogó csillag,
És te vagy a fújó szél (…)

1. "Amikor elveszíted magad ..." Ernesto Cardenal

Amikor elveszítettelek, te és én is elveszítettük:
Én, mert te voltál az, akit a legjobban szeretek
és te, mert én voltam az, aki a legjobban szeretett.
De kettőnk közül többet veszítesz, mint én:
mert képes leszek úgy szeretni másokat, mint téged
de nem szeretnek úgy, mint én.

1. "Margarita, gyönyörű a tenger" (töredék) Rubén Darío

Margarita, a tenger gyönyörű,
és a szél
A narancsvirág finom lényege:
a lehelleted.

Mivel messze leszel tőlem,
ments meg, lány, gyengéd gondolat
amelyre egy nap el akarta mondani
Egy történet. (…)

1. Antonio Machado "CXXII"

Azt álmodtam, hogy elvittél
lefelé egy fehér járdán,
a zöld mező közepén,
a hegyek kékje felé,
a kék hegyek felé,
derűs reggel.

Éreztem a kezed az enyémben
a kezed, mint társ,
a lányos hangod a fülembe
mint egy új harang,
mint egy szűz harang
egy tavaszi hajnal.

Ők voltak a hangod és a kezed,
álmokban, így igaz! ...

Élő remény, ki tudja
amit a föld lenyel!

1. Juan Ramón Jiménez "végleges útja"

És megyek. És a madarak maradnak, énekelnek;
és a kertem zöld fájával marad,
és fehér kútjával.

Minden délután kék és nyugodt lesz az ég;
és játszani fognak, mivel ma délután játszanak,
a harangláb harangjai.

Akik szerettek, meghalnak;
és a város minden évben új lesz;
és ennek a virágos és meszelt kertem sarkában,
szellemem vándorolni fog, nosztalgikus.

És elmegyek; És egyedül leszek, hajléktalan, fátlan
zöld, nincs fehér kút,
kék és nyugodt ég nélkül ...
És a madarak énekelve maradnak.

1. José de Espronceda "A kalóz dala" (töredék)

Zenekaronként tíz ágyúval,
Szél a vitorlájukban,
nem vágja el a tengert, hanem repül
egy brig vitorlás.
Kalózhajó, akit hívnak,
bátorságáért, a Féltőkért
minden ismert tengerben
egyiktől a másik határig. (…)

1. "Oda I - Nyugdíjas élet" (töredék), Fray Luis de León

Milyen pihent élet
aki elmenekül a tébolyodó világ elől,
és tovább bujkál
utat, ahová eljutottak
az a néhány bölcs, aki járt a világon;

Ez nem homályosítja el a mellkasodat
a büszke nagy állam,
sem az arany mennyezetet
csodálják, gyártják
a bölcs Moro, tartós jáspisban! (…)

1. A „Vaquera de la Finojosa” (töredék) a Marqués de Santillana

Olyan gyönyörű lány
Nem láttam a határnál,
mint egy tehénlány
a Finojosa.

Az út építése
Calatraveñótól
Santa Maria-nak,
alvásból legyőzve,
durva földön keresztül
Elvesztettem a versenyt
Láttam a tehénlányt
a Finojosa. (…)

1. "Coplas de Don Jorge Manrique apja haláláért" (töredék) Jorge Manrique

Emlékezz az alvó lélekre,
élénkítse az agyat és ébredjen fel,
nézni
hogy telik az élet,
hogy jön a halál
olyan csendes;
milyen gyorsan megy az öröm,
hogyan, miután megállapodtak
fájdalmat ad,
véleményünk szerint hogyan
bármely elmúlt időben
Jobb volt. (…)

1. Federico García Lorca "kiömlött vér" (töredéke)

Nem akarom látni!

Mondd, hogy jöjjön a hold
Nem akarom látni a vért
Ignacio a homokon.

Nem akarom látni!

A hold széles.
Csendes felhők lova,
és az álom szürke négyzete
fűzfákkal az akadályokon. (…)

Lásd még: