10 példa rövid párbeszédekre

Rövid párbeszédek

A párbeszéd ez egyfajta kommunikáció két vagy több ember között. A „Párbeszédet” mind írásbeli formájának, mind bármilyen típusú nevezzük szóbeli kommunikáció a mindennapi élet.

A színházban a színészek szóban olyan párbeszédeket folytatnak, amelyek írott formájukat a drámai irodalomban találják meg. A filmekben és a televízióban hallott párbeszédek írásbeli formája a forgatókönyvekben is megtalálható.

Az irodalom más formáiban párbeszédeket is találunk. Az interjúk a párbeszéd egy olyan formája, amely általában először szóban következik be, majd ezt követően írásos formában foglalja össze könyvcikkekben vagy folyóiratok. Az irodalomban elbeszélés, a párbeszédek azok a pillanatok, amikor a szereplők beszélnek.

A párbeszédeket általában a-val jelölik forgatókönyv minden ember parlamentjének elején. Amikor egy karakter befejezi a beszédet, akkor ír új bekezdés. A szkriptek segítségével tisztázható, hogy a karakter mit csinál beszéd közben. Más formátumokban, például a drámai formátumban, minden beszédet megelőz a beszélő karakter neve és egy kettőspont.

Példák rövid párbeszédekre

Ma Joad: Tommy, nem fogsz megölni senkit, igaz?
Tom Joad: Nem, anya, nem az. Ez nem az. Csak így van, mivel egyébként is betyár vagyok, és talán tehetek is valamit. Talán kitalálhat valamit, megkeresheti és esetleg megtudhatja, mi a baj, majd megnézheti, lehet-e valamit tenni ez ellen. Nem gondoltam rá egyértelműen, anya. Nem tudok. Nem tudom eléggé.
Ma Joad: Honnan tudhatok rólad, Tommy? Megölhetnének, és soha nem tudnám. Bántani tudnak. Honnan tudjam?
Tom Joad: Nos, talán ezt mondta Casy. Nincs saját lelke. Csak egy kis darab egy nagy lélekből, a mindannyiunkéhoz tartozó nagy lélekből.
Ma Joad: És akkor... Na és, Tom?
Tom Joad: Akkor mindegy. Bárhol leszek a sötétben Mindenhol ott leszek, bárhová nézel. Bárhol is harcolnak az éhesek az enniért, ott leszek. Bárhol is van rendőr, aki megver egy férfit, ott leszek. Úgy fogok viselkedni, ahogy a férfiak sikítanak, amikor mérgesek lesznek. A gyerekek nevetni fogok, amikor éhesek és tudják, hogy kész a vacsora. És amikor az emberek azt eszik, amit megtermelnek, és az általuk épített házakban laknak, én is ott leszek.
Ma Joad: Nem értem, Tom.
Tom Joad: Én sem, anya, de erre gondoltam.

(Viñas de Ira, rendező: John Ford.)

Fernando: kisasszony ...
Francisquita: Ura ...
Fernando: Hadd állítson meg, bocsásson meg.
Francisquita édesanyja: Mi ez, Francisca?
Francisquita: Semmi, anyám. A zsebkendőt, amit nekem adsz. Várj, nem tudom, hogy az enyém-e.
Fernando: Hogy a tiéd, igazolom.
Francisquita: Kicsit nem varrott?
Fernando: Valóban.
Francisquita: Véletlenül csipkéből készül?
Fernando: Igen, bízom benned.
Francisquita: Az enyém.
Fernando: És egy efe.
Francisquita: Francisca azt jelenti.
Fernando: Nagyon szép!
Francisquita: Bár a jelek megegyeznek a hímzett zsebkendőmmel, ha bármelyik hölgy megkérdezi, hogy az-e megtaláltad, mondd el neki, hogy Coronado özvegye itt lakik, és hogy a lányának megvan a tulajdonosának őr.
Fernando: Tévedj el, hölgy, vigyázz.
Francisquita: Viszlát!
Fernando: Viszlát!

(Doña Francisquita, lírai vígjáték három felvonásban. Federico Romero és Guillermo Fernández Shaw szövege.)

- Jó nap.
- Jó nap. Miben segíthetek?
- Két kiló kenyérre van szükségem, kérem.
- Két kiló kenyér. Itt van. Akármi más?
- Semmi több. Mennyivel tartozom neked?
- Harminc peso.
- Tessék.
- Köszönöm. Jó napot.
- Jó napot.

HUMBERTO: Te... Van sok tennivalód?
ARÓN: Hogyan?
HUMBERTO: Mármint… Van sok tennivalója?
ARON: Nem... nem, csak fél óra. Arra vársz, hogy befejezzem?
HUMBERTO: Igen ...
ARON: Az, hogy holnap nekem kell megadnom az egyensúlyt... a legjobb az lesz, ha korábban jövök és befejezem... ha befejezem... Felveszi a cég vagy az épület?
HUMBERTO: A társaság.
ARON: (társasági zsongást énekel) Sugarpoint, Sugarpoint. Mindannyian a Sugarpoint vagyunk... Ugyanattól a cégtől vagyunk ...
HUMBERTO: Igen.
ARON: Van valaki, aki megadóztat?
HUMBERTO: Nem.
ARON: Ha akarod, tudok. Az első év ingyenes.
HUMBERTO: Köszönöm.
ARON: Kilenc nap múlva lejár. Házas vagy egyedülálló?
HUMBERTO: Egyedülálló.
ARON: Nős vagyok anyámmal. Találkozunk holnap Humberto!
HUMBERTO: Holnap találkozunk!… Arón.

(Részletek Norman Briski "Rebatibles" -éből.)

- Elnézést.
- Igen mondd el.
- Nem látott itt fekete kutyát?
- Ma reggel több kutya is elhaladt.
- Olyat keresek, amelynek kék gallérja van.
- Ó, igen, a park irányába tartott, csak egy pillanattal ezelőtt.
- Nagyon köszönöm, hogy később találkozunk.
- Viszlát.

Juan: Kinek ez az esernyő?
Ana: Nem tudom, nem az enyém.
Juan: Elfelejtett valaki egy esernyőt a folyosón?
Alberto: Nem én.
Diana: Nem én.
Juan: Tehát ki hagyta el?
Ana: Margarita korábban itt volt. Valószínűleg az övé.
Juan: Felhívom, hogy tudassa vele, hogy itt van.

- Sajnálom, hogy elkéstem - kezdte; majd hirtelen elvesztette önuralmát, a feleségemhez rohant, átkarolta a nyakát, és sírva fakadt a válla. Ó, akkora problémám van! -zokogás-. Szükségem van valakire, aki ennyire segít nekem!
- De ő Kate Whitney! Mondta a feleségem, és felemelte a leplet. Megijesztettél, Kate! Amikor bejöttél, fogalmam sem volt róla, ki vagy.
- Nem tudtam, mit tegyek, ezért jól jöttem hozzád. Mint általában. A bajba jutott emberek madarakként özönlöttek a feleségemhez egy világítótorony fényében.
- Nagyon kedves volt, hogy eljött. Most igyon egy kis bort és vizet, dőljön hátra és mondjon el mindent. Vagy azt akarod, hogy ágyba küldjem Jameset?
- Ó, nem, nem. Szükségem van az orvos tanácsára és segítségére is. Isa-ról van szó. Két napja nem volt otthon. Nagyon aggódom miatta!

("A csavarodott ajkú ember", Arthur Conan Doyle.)

- Bocsásson meg, ez a helyem.
- Biztos vagy ebben?
- Igen, a jegyem a hatodik sort írja, a tizenkettő helyet. Ugyanez a helyzet.
- Elnézést, rosszul láttam a bejáratomat. A helyem kettő. Már elhagyom a helyed.
- Köszönöm.
- Nincs mit.

- Látom, hogy betört az ablak, mi?
- Igen, uram.
Valentin némán egy tetemes tippet adott hozzá. Ekkor a pincér kommunikatívvá vált:
- Igen Uram; elképesztő dolog.
- Igazán? Mondja el, hogy volt - mondta a nyomozó, mintha nem tulajdonított volna különösebb jelentőséget.
- Látja: két pap lépett be, két külföldi pap azok közül, akik most itt vannak. Enni kértek, nagyon csendesen ettek, egyikük fizetett és elment. A másik is távozni fog, amikor rájöttem, hogy háromszoros fizetést kaptam az esedékes összegért. «Hé, te (mondtam az emberemnek, aki már átment az ajtón), többet fizettél nekem, mint a számla. »« Ah? »- válaszolta nagy közönnyel. - Igen - mondtam, és megmutattam neki a cetlit... Nos, mi történt, az megmagyarázhatatlan.
- Mivel?
- Mert megesküdtem volna a Szent Bibliára, hogy négy fillért írtam a cetlire, és most megtaláltam a tizennégy fillér alakját.
- És akkor? - mondta Valentin lassan, de lángoló szemmel.
- Később az ajtó előtt álló plébános nagyon nyugodtan mondta nekem: «Sajnálom, hogy összefonom a beszámolótokat; de én fizetni fogok az ablakért. - Milyen ólomüveg? "Akit most megtörök"; és kirakta ott az ernyőt.

("A kék kereszt", G. K. Chesterton.)

- Helló?
- Helló, Juan vagyok.
- Szia Juan Hogy vagy?
- Rendben, köszönöm. Beszélhetnék Juliával? Nem jutok át a telefonodhoz.
- Azt mondta, hogy a telefonja lemerült. Vele már történtem veled.
- Köszönöm.
- Nincs mit.