30 Példák a Prosopopeia-ra

Megszemélyesítés

A megszemélyesítés vagy megszemélyesítés Ez egy irodalmi figura, amely abból áll, hogy az emberi tulajdonságokat vagy képességeket (például gondolkodás, érvelés vagy beszéd) eleven dolgoknak tulajdonítja. Például: A szél könyörtelenül suttogott.

A "prosopopeia" kifejezés görög eredetű és kapcsolódik a kifejezéshez prossopon, ami azt jelenti, hogy "ami az arc előtt megy", vagyis "maszk". Bizonyos szempontból a prosopopoeia életet ad azoknak a tárgyaknak, amelyeknek nincs.

A prosopopeia jellemzői

A proszopópia logikus irodalmi figura, vagyis a szövegen belüli eszmék közötti logikai kapcsolatokhoz kapcsolódik, és nem a dikcióhoz. Ez sem egy trópus, csakúgy, mint a metafora, mert a tropákban valaminek az igazi nevét egy másik szó váltja fel.

A prosopopoeát gyakran használják mesék és gyermekmesék, talán azért, mert úgy gondolják, hogy a gyermekeknek olyan referenciákra van szükségük, amelyek közelebb hozzák őket az emberi világhoz, közelebb és ismertebbek. Mindenesetre a prosopopoeák a felnőtteknek szóló történetekben és általában a költészetben is megjelennek.

Példák a prosopopoeára

1. A régi szekrénybe felejtett bandoneon sír.
2. A szél könyörtelenül zúgott éjjel-nappal.
3. A reggel ásított és felvette a kék papucsot.
4. "Mit csináltál, amikor meleg és szép volt az idő?" - kérdezte a hangya.
5. - Éjjel-nappal szabadon énekelt - válaszolta a gondtalan kabóca.
6. A jelzőlámpa villog, az emberek zsúfoltan várják, hogy át tudjanak kelni.
7. A szentjánosbogarak megmutatják az utat.
8. Az öreg fűzfa szomorúan felnyög, a gyerekek már nem játszanak az árnyékában.
9. A kacsa pedig azt mondta: "Milyen állat adta az ég annyi ajándékot, hogy ha belefáradok az úszásba, ha van kedvem, akkor repülök?"
10. Az óra megadta neki az időt, és rohant dolgozni.
11. A tűz meggörnyedt, mígnem csak egy hézagos szürke keményítő lett.
12. - Biztos vagyok benne, hogy versenyt nyerhetek neked - mondta a teknős a nyúlnak.
13. A vihar estig nem csillapodott.
14. - Én? - felelte csodálkozva a nyúl.
15. A karosszék meghív minket, hogy üljünk le.
16. Az ágy kiált, hogy felébredjünk.
17. A város utolsó mozdonya sietve jött ki füstölve.
18. És akkor a farkas így válaszolt: „Rendben! Nos, fújok, fújok és fújok, és lebontom a házát ”.
19. A sarkon túl várja a halál, ezt már jól tudta.
20. Az autó tökéletesen ismeri az utat.
21. És a nyúl azt mondta: futni akarsz?
22. A tér szökőkútja lemondva hallgat rám, az utolsó érmét dobom, és újra megkérdezem.
23. A téren lévő pad hiányzik, ha nem megyek.
24. A csillagok remegtek a félelemtől, még a hold is ijedten bújt el a zúgás után.
25. A zászló poros volt, megint boldog, annak a pattogatott kukoricának a szeme alatt.
26. A felhők maratont futnak, miközben figyeljük őket a repülőgép ablakában.
27. Hamarosan az őszi hegedűk hosszú zokogása hallatszott.
28. A tollam tökéletesen leír mindent, ami a fejemen megy.
29. A százszorszépek csacsogtak, a szegfűk megpróbáltak együtt énekelni, de senki sem hallotta őket.
30. A régi vas függőágy panaszkodik és panaszkodik, az új csúszda büszkén izzik és figyelmen kívül hagyja.

A beszéd egyéb alakjai: