20 Szerves kémia

A szerves kémia vagy szénkémia tanulmányával foglalkozik szerves vegyületek, amelyek azokból állnak atomok szén és hidrogén, gyakran másokkal kombinálva, mint például oxigén, nitrogén, foszfor, kén, vas, magnézium, klór és mások. Például: etanol, etil-amin, nitroetán.

A szerves kémia különös figyelmet fordít ennek szintézisére és lebontására típusú anyagok, amelyek a legtöbb létfontosságú folyamatot szabályozzák.

Az anyagcsere szénhidrátok vagy cukrok, a lipidek, a zsírok, a fehérje, nukleinsavak, vitaminok és hormonokpéldául a szerves vegyületek és a vegyületek közötti kémiai reakciók komplex hálózata irányítja szerves és szervetlen, például addíciós reakciók, szubsztitúciós reakciók, átrendeződési reakciók vagy megszüntetése.

Jellemző reakciók a szerves kémiában

Ezenkívül a szerves kémia jellemző reakciói is vannak, mint pl szénhidrogén égés, a zsírok elszappanosítása vagy átészterezése, különböző polimerizációja molekulák, aromás vegyületek kondenzációs reakciói, diazotizációs reakciók és még sokan mások. Néhány példa ezekre a reakciókra:

A szerves kémia teljes mértékben beépül a mindennapi munkánkba, valamint az EU számos folyamatába ipar. Például sütemény vagy pizza készítésekor a mindennapokban azt érjük el erjesztés a szénhidrátok tartalma Liszt: a tészta felemelésekor szén-dioxid képződik, ez adja a pékáruk levegőztetését.

Gyógyszerek, festékek és lakkok, növényvédő szerek, műanyagok, tartósítószerek gyártása étel, a kozmetikumok, sok más mellett, különböző típusú (gyakran meglehetősen összetett) szerves reakciókon alapulnak.

Szerves kémia vizsgálata

A "szerves kémia" fogalmát Berzelius 1807 - ben vezette be, a vegyületekről való származásra utalva természetes erőforrások. Abban az időben azt gondolták, hogy az élethez kapcsolódó vegyületeknek „létfontosságú” összetevőjük van, amely különbséget tesz a szervetlen vegyületeknél. Továbbá úgy ítélték meg, hogy nem kivitelezhető a szerves összetevő.

1828-ban azonban Friederich Wöhler vizes ammóniával történő kezeléssel az ólom-cianátot karbamiddá alakította. Ily módon szervetlen sóból tipikusan szerves terméket lehetett előállítani. Már több mint tízmillió szerves vegyület van, amelyet az embernek sikerült szintetizálnia és kihasználnia.

A szerves kémia tanulmányozásának megkönnyítése érdekében nagyszámú szerves vegyületet határoztak meg, amelyeket funkcionális csoportjaik szerint azonosítottak alkánok, alkének, alkinek, alkoholokaldehidek, karbonsavak, epoxidok, halogén-alkánok, hidrazonok, imidek, iminek, izocianátok, izonitrilek, izotiocianátok, ketonok, nitrilek, nitrozovegyületek, szerves foszfátok, oximok, peroxidok, foszfonátok, piridin-származékok, szulfonok, szulfonátok, szulfoxidok, tiocianátok és izotiocianátok, tioészterek, tioketonok, tiolok.

Példák szerves kémiára