10 példa az etiológiai mítoszokra

Etiológiai mítoszok

Az etiológiai mítoszok azok a mítoszok, amelyek természeti jelenségek, lények, tárgyak, rituálék vagy szokások eredetét mesélik el és magyarázzák.

Az mítoszok szóbeli közvetítés narratívái, amelyek természetfeletti eseményeket foglalnak magukban, és amelyeket úgy tekintenek bizonyos civilizációk vagy vallások igazak, mert azért jöttek létre, hogy más-más kérdésekre reagáljanak kérdéseket.

A mítoszokat aszerint osztályozzák, hogy milyen jelenséget magyaráznak. Az kozmogonikus mítoszok elbeszélik a világ teremtését, a antropogonikus Az emberi lények eredetét mesélik el, a teogonikusak az istenek, az etiológiaiak más lények eredetét mesélik el és jelenségek, rituálék és szokások, az alapozók a helyek alapjait mesélik el, az eszkatológikusak pedig azt, hogy milyen lesz a világvége. világ.

Az etiológiai mítoszok megmagyarázzák bizonyos jelenségek, dolgok és lények keletkezésének és létezésének okát. Például egy etiológiai mítosz megmagyarázhatja, hogyan keletkezett és miért létezik az eső.

Ma e mítoszok magyarázatait nem mindig tartják igaznak, mert a különböző a tudományok, mint például a földrajz, a történelem vagy a fizika, ezek többségére más magyarázatot adtak problémák.

Az etiológiai mítoszok jellemzői

Példák etiológiai mítoszokra

1. Proserpina megerőszakolása (római mítosz)

Proserpina istennő volt, Ceresnek, a mezőgazdaság és a növények istennőjének, valamint Jupiternek, az istenek atyjának a lánya. Egy nap Proserpina virágokat gyűjtött, amikor Dis, az alvilág királya megérkezett, és elrabolta a fiatal istennőt.

Ceres mindenhol a lányát kereste, és annyira szomorú volt, hogy elfelejtett gondoskodni a növényekről és a terményekről, ami miatt a növények nem tudtak növekedni.

Jupiter megtudta, hogy lánya az alvilágban van, és megbeszélte Dis-vel, hogy Proserpina az év felét a földön, a másik felét pedig az alvilágban tölti. Ceres boldog volt, amikor a lánya a földön volt, ezért ő gondoskodott a növényekről; de szomorú volt, amikor a lánya az alvilágban volt, ezért nem vigyázott a növényekre, és nem nőttek jól.

Ez a mítosz megmagyarázza, hogyan keletkeztek az évszakok, mert amikor Ceres gondoskodott a növényekről, és azok jól növekedtek, tavasz vagy nyár volt. De amikor Ceres nem gondoskodott a növényekről, és rosszul nőttek, ősz vagy tél volt.

1. Atlasz és Zeusz (görög mítosz)

Az Atlasz titán volt, és volt idő, amikor a titánok háborúban álltak az olimpiai istenekkel. Az istenek győztek, és Zeusz, az istenek atyja néhány titánt arra ítélt, hogy elköltsék örökkévalóság az Inframudnóban, de arra ítélte Atlaszt, hogy vigye az eget, nehogy a földre zuhanjon.

Ez a mítosz megmagyarázza, miért nem esik le az ég a földre.

1. Pandora szelencéje (görög mítosz)

Pandora volt az első nő, akit az istenek teremtettek, és eljegyezték Epimétheusznak. Amikor összeházasodtak, adtak neki egy dobozt, amelyen egy szöveg tiltotta a doboz kinyitását.

De Pandora nem tudta visszatartani a kíváncsiságát, hogy megnézze, mi van a dobozban, majd kinyitotta. Így történt, hogy a világ összes gonoszsága előkerült a dobozból. A dobozban azonban nemcsak gonoszságok, hanem a remény szelleme is benne volt.

Ez a mítosz elbeszéli a gonoszok eredetét az egész világon, és erkölcsi tanítása is van.

1. Prométheusz és a tűzlopás (görög mítosz)

Prométheusz titán volt, az emberek barátja, és szembefordult az Olimposz isteneivel. Egyszer Prométheusznak az istenekkel együtt kellett döntenie, hogyan osztja el az élelmet az istenek és az emberek között. Prométheusz megtévesztette az isteneket, és hasznot húzott az embereknek, mert a legjobb ételt adta nekik. De Zeusz, felismerve, minden embert megbüntetett azzal, hogy tűz nélkül hagyta őket.

Az emberek teljes sötétségben éltek, és nem tudták megfőzni az ételt. Ezért Prométheusz úgy döntött, hogy tüzet viszonoz nekik. Ennek elérése érdekében ellopta a tüzet a napból, és emberi lényeknek adta. Emiatt Zeusz megharagudott a titánra, és az évek során különféle módon megbüntette.

Ez a mítosz megmagyarázza, miért használhatják az emberek a tüzet.

1. A szivárványkígyó (ausztrál mítosz)

E mítosz szerint a szivárvány kígyóvá változott, leszállt a földre, és táncra tanította az embereket. Ám egy napon két fiatalember elveszett, és a kígyó hajlékába mentek menedéket keresni, és mivel a nő éhes volt, lenyelte őket.

A kígyó elhagyta otthonát, és az emberek kimentek megkeresni a két fiatalembert. Gyanús volt a kígyó, és amikor megtalálták, mélyen aludt, ezért egy férfi tette rá oldalvágás, és kijött a két fiatalember, akik éltek, de lettek papagájok.

A kígyó felcsavarodott egy hegyre, és amikor megérezte a vágást, felébredt, feldühödött és nagyon erősen megszorította a hegyet, ami ezer darabra tört. A kígyó haragja nyomán megjelent az első eső, amely létrehozta az első tavakat, folyókat és dombokat.

Ez a mítosz megmagyarázza az eső, a tavak, a folyók és a dombok eredetét.

1. Nárcisz mítosza (görög mítosz)

Narcissus volt a világ legszebb fiatalembere. Sokan megszerették őt, de nagyon hiú volt, és ezért kegyetlen volt mindazokkal az emberekkel, akik kinyilvánították szerelmüket iránta.

Az istenek meg akarták büntetni viselkedéséért, és arra ítélték, hogy beleszeretjen a saját képébe. Egy nap Narcissus az erdőben volt, egy tó előtt állt, és saját tükörképét látva beleszeretett önmagába.

A fiatalember nem győzött csodálni magát, és egy napon belevetette magát a tóba. Rövid időn belül azon a helyen, ahol a fiatalember vetette magát, kinőtt az első nárciszvirág.

Ez a mítosz megmagyarázza a fiatalemberrel azonos nevet viselő virág eredetét.

1. Echo és Narcissus (görög mítosz)

Echo egy hegyhez köthető nimfa volt, és nagyon szép hangja volt. Egy napon Zeusz, az istenek atyja Echót bízta meg, hogy terelje el Hérát, Zeusz feleségét. De Hera rájött a megtévesztésre, és megbüntette Hérát, mivel elvette tőle a hangját, és elítélte, hogy ismételje meg mások által mondott szavakat.

Eco elszigetelte magát, és egyedül maradt. Egy nap a mezőn volt, meglátta Narcissust, a világ legszebb fiatalemberét, és beleszeretett. Elbújva üldözte, de rálépett egy ágra, és a fiatalember felfedezte.

Narciso kérdéseket tett fel Echónak, de a lány nem tudott válaszolni neki, és csak megismételni tudta, amit mondott. Amikor Narcissus tudomást szerzett Echo érzéseiről, elutasította őt. Elszomorodott, és újra magányban élt.

Ez a mítosz megmagyarázza a bizonyos helyeken előforduló visszhang eredetét.

1. A babérfa (római mítosz)

Ámor nagyon ideges volt Apollón, és nyilat lőtt a napisten felé, hogy őrülten beleszeretjen az első nőbe, akivel találkozott; ez a nő Daphne volt, egy nimfa. Apollo üldözni kezdte Daphnét, mert az őrülten szerelmes volt belé, de a lány elutasította, és segítséget kért Peneótól, az apjától, aki egy folyó volt.

Peneus babérré változtatta Daphnét Apolló szeme láttára. Az isten nagyon szomorú volt, hogy elvesztette Daphnét, ezért levett néhány levelet a babérfáról, és koronát készített velük.

Ez a mítosz megmagyarázza a babérfa és a babérkoszorú eredetét. Ez a korona nagyon fontos volt a római társadalomban, mert ezzel a költőket, sportolókat és harcosokat tisztelték.

1. Tecuciztécatl és Nanahuatzin (azték mítosz)

Régen nem volt nap és hold, és az emberek az árnyékban éltek. Az istenek találkoztak, hogy eldöntsék, hogyan világítják meg az univerzumot, és úgy döntöttek, hogy egy isten megteszi Nappá változna, hogy nappal megvilágítsa, egy másik pedig holddá alakulna, hogy megvilágítsa este.

A dio Tecuciztécatl azt mondta, hogy felajánlotta, hogy átváltoztatja magát a Nappá, és az istenek úgy döntöttek, hogy Nanahuatzin, egy másik isten, átalakul Holddá. Elérkezett a szertartás pillanata, és Tecuciztécatlnak a tűzbe kellett vetnie magát, hogy nappá változzon, de megborult.

Helyére Nanahuatzin vetette magát, aki bátorsága miatt nem a holddal, hanem a nappal változott. Tecuciztécatl nagyon szégyellte magát, ezért a tűzbe vetette magát, és átváltozott a holddá.

Ez a mítosz a fény, a nap és a hold eredetét meséli el.

1. Anansi (afrikai mítosz)

Réges-régen Nyame isten a világ összes bölcsességét egy agyagedényben tárolta, és ezért az emberek nem tudtak szőni, szerszámokat készíteni vagy ételt felhasználni az elkészítéshez élelmiszerek.

Egy nap Nyame átadta az agyagedényt Anansinak, egy póknak. Anansi úgy döntött, hogy elrejti az edényt egy fába, hogy csak ő férhessen hozzá a bölcsességhez. Pókhálószálakat készített, és a cserepet a derekára kötötte, hogy felvigye egy fa legmagasabb részére, de nem tudott jól felmászni, ha a fazék a lábát érte.

Anansi fia azt javasolta, hogy kösse a hátára az edényt, hogy ne zavarja mászás közben, és ezt tette a pók is. Miközben felmászott, Anansi arra kezdett gondolni, hogy bár megvan a világ minden bölcsessége, a fia okosabb volt nála. Emiatt a pók feldühödött, és a földre dobta az edényt. Az edény eltört, a bölcsesség elterjedt az egész világon, és az emberek megtanultak szőni, szerszámokat készíteni és főzni.

Ez a mítosz megmagyarázza az emberek különböző tevékenységeinek és tudásának eredetét.

Kiszolgálhatja Önt: