10 példa a Letrillára

Az letrilla Ez egy rövid verses kompozíció, amely általában szatirikus vagy burleszk hangvételű, és általában különböző témákkal foglalkozik, mint például ünnepek, vallás vagy szerelem. Például:"Mit eszel, ember?" Luis de Góngora.

A levél hozzá tartozik lírai, mert a szubjektivitást, vagyis a költői én gondolatait, reflexióit, elképzeléseit, érzéseit fejezi ki.

Ez a fajta vers A spanyol aranykor jellemzője, és olyan neves szerzők írták, mint Luis de Góngora és Francisco de Quevedo.

• Lásd még: barokk versek

A levél jellemzői

A levél néhány jellemzője:

• Témák. A letrillák különböző témákkal foglalkozhatnak, de általában szatirikus vagy burleszk módon hivatkoznak egy témára.
• Szerkezet. A betűk a következőkből állnak strófák hat szótagú (hat szótagos) vagy nyolc szótagú (nyolc szótagos) versekből, és rím bármelyik hasonlóan hangzó. Ezenkívül vannak refrénjeik, amelyek a kompozíció fő gondolatára utalnak, amelyeket minden szakasz végén megismételnek, és a legtöbb esetben általában a vers elején vannak.
instagram story viewer
• Retorikai alakok. A letrillákban különböző retorikai figurákat használnak, mint pl túlzás, az összehasonlítás, az irónia és a metafora, az esztétikai hatás elérése érdekében.

szövegek példái

1. „Tanulj, virágok bennem”, Luis de Gongora (1561-1627)

Tanulj, Virágok, bennem
Ami tegnapról mára megy,
az a tegnapi csoda voltam,
és ma még mindig nem vagyok az árnyékom.

A tegnapi hajnal bölcsőt adott nekem,
a koporsóéjszaka adott nekem;
fény nélkül meghalna, ha nem
A Hold kölcsönadja nekem:
Nos, egyikőtök sem
ne fejezd be így
Tanulj, Virágok, bennem
Ami tegnapról mára megy,
az a tegnapi csoda voltam,
és ma még mindig nem vagyok az árnyékom

Édes vigasz a szegfű
alacsony koromban van,
mert ki adott nekem egy napot,
ketten alig adtak neki:
a gyümölcsös májusi virágai,
I cardena, a bíbor.
Tanulj, Virágok, bennem
Ami tegnapról mára megy,
az a tegnapi csoda voltam,
és ma még mindig nem vagyok az árnyékom

A virág a jázmin, igen szép,
nem a legélénkebb,
Nos, ez még néhány óráig tart.
Milyen csillagsugarak vannak benne?
ha borostyán virágzik, akkor ő az
a virágot, amit magában tart.
Tanulj, Virágok, bennem
Ami tegnapról mára megy,
az a tegnapi csoda voltam,
és ma még mindig nem vagyok az árnyékom

A falvirág bár durva
illatban és színben,
több napot lát, mint egy virág,
Nos, lásd az egész májust:
die csoda akarom
és nem élő falvirág.
Tanulj, Virágok, bennem
Ami tegnapról mára megy,
az a tegnapi csoda voltam,
és ma még mindig nem vagyok az árnyékom

Nincs nagyobb virág
feltételeket biztosít a Napnak
hogy a magasztos napraforgónak,
A virágok matuzsáleme:
a szemek hízelgőek
Hány levelet láttam benne?
Tanulj, Virágok, bennem
Ami tegnapról mára megy,
az a tegnapi csoda voltam,
és ma még mindig nem vagyok az árnyékom

1. "A sekrestyés pénze", Luis de Gongora (1561-1627)

A sekrestyés pénze
énekelve jönnek és énekelve mennek.

Három utolsó, ha nem egy pár,
ők voltak a főkulcs
arról a pompáról, amelyet ma mutat nekünk
a napenergia hidalgója.
Tollazattal repülni
kijött egy fia,
ami tönkreteszi azt, amit ő egyedül,
és a loquilla hijuela
Amber a jervillát akarja
hogy tagadja Cordovant.
A sekrestyés pénze
énekelve jönnek és énekelve mennek.

Két trójai és két görög,
féltékeny makacsságával,
két nap alatt felfegyverzik Helenát
ékszerek és táskák;
mivel ez pénz a vakoknak,
és nem imával érdemelték ki,
ajándékokkal fogadja a tulajdonosokat
és egy rabicano portás;
ő nagysága egy törpe,
melarchiája, gazember.
A sekrestyés pénze
énekelve jönnek és énekelve mennek.

Az ügyvéd igazi
palota, miért tudod
micsoda érdek és hülyeség
köveken jelet tesznek;
csináld később a kórházban
egy kopasz solymász,
akinek lánya és szíve
hozományt adott, ami tetszett neki,
a nőnek, hóhérnak,
a hozományért sólyom.
A sekrestyés pénze
énekelve jönnek és énekelve mennek.

Két marék napsütéssel
és négy kockadobás
ismételje meg a másik katona
Tirol grófja számára;
főnix csináld, spanyol,
arany nyaklánc és gyönyörű tollak;
kiadja ezeket a szikrákat
ékszerei közül, plusz szerencsét
féreggé változtatja,
olyan gáláns madár.
A sekrestyés pénze
énekelve jönnek és énekelve mennek.

A tűz és a vas öröksége
elkényeztetett négy rokon,
az ötödiket a fogakkal találta meg
a kopasz póréhagymára fésülése;
szerencse vagy tévedésből örökölt,
és falánksága nem bocsát meg;
capona új pulykák
míg a francolins csali,
és végül az asztalánál Eva
mindig csábítja Ádámot.
A sekrestyés pénze
énekelve jönnek és énekelve mennek.

1. „Küldj szeretetet fáradtságodban”, Luis de Gongora (1561-1627)

Küldj szeretetet fáradtságodban
hadd üljön és ne mondja:
de jobban örülök
mondják és ne érezzék.

A szeretet régi törvényében
annyi oldal van
hogy aki a legtöbbet szenved és a legcsendesebb,
amely jobban teljesít;
legszomorúbb a szerető közül
hogy meghalt az ellenség kezétől,
a férgek megtalálták
titkok a hasban
Küldj szeretetet fáradtságodban
hadd üljön és ne mondja:
de jobban örülök
mondják és ne érezzék.

Nagyon jó, ki fogja hibáztatni
bolondnak bármire
hogy mint a farönk szenved
és mint a kő elhallgatok;
Küldj szeretetet, amit küldök,
hogy szerintem nagyon csorbítás nélkül
szabadítsd ki a nyelvemet
törvényeihez pedig egy ábra.
Küldj szeretetet fáradtságodban
hadd üljön és ne mondja:
de jobban örülök
mondják és ne érezzék.

Tudom, hogy ki kell vinniük
az autóban öklendezővel,
amikor a szerelem rendbe jön
bűnözők a szókimondásért;
de tervezek panaszkodni,
sértve érzi magát,
mert a tenger morajlása megváltozott
amikor a szél megvisel.
Küldj szeretetet fáradtságodban
hadd üljön és ne mondja:
de jobban örülök
mondják és ne érezzék.

Ismerek néhány fiatalt
aki nagyon hozzáértő
hogy inkább Ámor tartja
aki őrzi titkát;
és ha az indiszkrét meghal
a szerető bikáról,
gyónás nélkül meghal
amiért nem hibáztatta az ellenségét.
Küldj szeretetet fáradtságodban
hadd üljön és ne mondja:
de jobban örülök
mondják és ne érezzék.

1. "Homályos reményem", Luis de Gongora (1561-1627)

Homályos reményem
homályos maradt, oh szomorú!
Aki viaszszárnyakat látott
milyen rossz, hogy Napom bízik bennük!

Merészen átadta magát a szélnek
homályos reményem, annyira,
hogy könnyeim hullámai
hírhedtté tette merészségét,
hát ez egy egész elem
könnyek urna kevés.
Mit mondjak, hogy ilyen őrült vagyok,
vagy olyan szárnyas merészség?
Homályos reményem
homályos maradt, oh szomorú!
Aki viaszszárnyakat látott
milyen rossz, hogy Napom bízik bennük!

Mint homályos, világos volt
hogy vezesse reményemet
A fenébe, alig elég
látás a negyedik szférában.
Rossz elveszett. a verseny
csavargó, szerencsétlen szerencse
megölelt a halálomért
nagylelkű makacsságomat
Homályos reményem
homályos maradt, oh szomorú!
Aki viaszszárnyakat látott
milyen rossz, hogy Napom bízik bennük!

1. „Repülj, gondolkodj és mondd el nekik”, Luis de Gongora (1561-1627)

Repülj, gondolkodj és mondd el nekik
A szemekbe, amelyeket küldök neked
hogy az enyém vagy

Féltékeny a lélek küld neked
szorgalmas miniszter által,
Regisztrációs jogosultsággal
És egy kém rosszindulatával;
Kényeztesse a nap levegőjét,
Éjszaka lépj be a csarnokba
Olyan láthatatlan szárnyakkal
Mennyire finom lépésekkel.
Repülj, gondolkodj és mondd el nekik
A szemekbe, amelyeket küldök neked
hogy az enyém vagy

Repülésed szorgalommal
És a csend véget ér
mielőtt lejár az övék
A távollét feltételei;
Hogy nincs megbízható ellenállás
Ilyen üveges hitből,
üvegfal mögött,
És smirgli turmix.
Repülj, gondolkodj és mondd el nekik
A szemekbe, amelyeket küldök neked
hogy az enyém vagy

Nézd meg a házad romjait
Néhány merev katonától,
hogy megbocsátva éhségüket
Férfiakat fenyegetnek;
Az ilyeneken ne csodálkozz,
Mert bár csavarnak ilyeneket
bűnöző bajusz,
Civil kardokat öveznek.
Repülj, gondolkodj és mondd el nekik
A szemekbe, amelyeket küldök neked
hogy az enyém vagy

A te becsületedre és az enyémre,
Eldobod ezeket az embereket,
Milyenek lesznek számodra ezek a keddek?
A napnál végzetesebb;
Nos, Argalia lándzsája
Már ki van találva
Mi lehetne több az aranyért
Milyen erős az Achilles.
Repülj, gondolkodj és mondd el nekik
A szemekbe, amelyeket küldök neked
hogy az enyém vagy

Ha beengedi a zenészeket,
Biztos lesz a haragom,
Mert biztosítják a szemet
És ugrik fülek;
Amikor külföldi panaszokat
Énekelj, kerek, gondolkodj,
És a hang, nem a hangszer
Vigye el a végrehajtóit.
Repülj, gondolkodj és mondd el nekik
A szemekbe, amelyeket küldök neked
hogy az enyém vagy

1. "Pénz úr hatalmas úriember", Francisco de Quevedo (1580-1645)

Anya, aranyra alázom magam,
ő a szeretőm és a kedvesem,
Hát szerelemből
mindig sárga.
Hogy aztán dupla vagy egyszerű
mindent megtesz, amit akarok
Erőteljes lovag
a Mr. Money.

Megtisztelve az Indiában született,
ahová a világ elkísér;
Spanyolországba jön meghalni
és Genovában van eltemetve.
És akkor ki hozza az oldalra
szép, még ha heves is,
Erőteljes lovag
a Mr. Money.

Ő Galán és olyan, mint az arany,
a szín törött;
nagy értékű személy
olyan keresztény, mint mór;
Nos, mi ad és mi vesz el díszességet?
és megszegni minden joghatóságot,
Erőteljes lovag
a Mr. Money.

Ők a fő szülei,
és nemesi származású,
mert a keleti erekben
minden vér valódi.
És akkor ő az, aki ugyanezt teszi
a hercegnek és a pásztornak,
Erőteljes lovag
a Mr. Money.

Ki más nem csodálkozik
láss dicsőségében, díj nélkül,
mi a legkevesebb a házadból
Kasztíliai Doña Blanca?
De aztán az alacsony széket adja
és gyáva harcossá tesz,
Erőteljes lovag
a Mr. Money.

Nemesi címereiket
Mindig olyan fő
hogy királyi pajzsaik nélkül
nincs kettős címer;
majd ugyanazokhoz a tölgyekhez
bányásza vágyik,
Erőteljes lovag
a Mr. Money.

Importáláshoz az üzletekben
és olyan jó tanácsokat ad
a régiek házaiban
a macskák elzárják a macskáktól;
és hát megtöri a szerénységet
és megpuhítja a legszigorúbb bírót,
Erőteljes lovag
a Mr. Money.

És őfelsége oly nagy,
bár a párbajuk elege van,
hogy azzal, hogy szobákat csináltak
nem veszíti el tekintélyét.
mert minőséget ad
a nemes és a koldus,
Erőteljes lovag
a Mr. Money.

Soha nem láttam hálátlan hölgyeket
kedved és hobbid szerint,
hogy egy dublon arcára
olcsó arcot vágnak;
és nos, bravúrra készteti őket
bőrtáskából,
Erőteljes lovag
a Mr. Money.

Bármely országban többet érnek
(nézd meg, hogy nagyon ügyes-e)
pajzsukat békében
amely körülveszi őket a háborúban.
Aztán eltemeti a szegényt
és a magáévá teszi az idegent,
Erőteljes lovag
a Mr. Money.

1. töredéke"Csitt", Francisco de Quevedo (1580-1645)

A szent csend megvallotta:
Nem akarok, barátaim, beszélni;
Nos, azt látjuk, hogy csendben maradunk,
Senkit sem dolgoztak fel.
Itt az ideje, hogy legyen értelme:
Hadd táncoljanak a többiek a hangra,
Csitt.

Hogy egy jó koncerttel harapnak
A legmagasabb lóhoz
Picadores, ha él,
Cukrászok, ha meghalt;
Hogy lefedett leveles tésztával
Adj nekünk egy fríz tortát,
Csitt.

Mit kell keresni a véleményekre
Keverje nagyon ébren
A Bártulos az ügyvédek,
Az apátok a feleségeik.
Ha meglátja őket a lelátón
akik többet keresnek, mint az ember,
Csitt.

(…)

Jöjjön az ügyvéd
Gazdag gyönyörű feleségével,
Inkább a jó megjelenéséért
Hogy a jó megjelenése miatt
És ez a jó megjelenésért
Hozd magaddal gaz szakállt,
Csitt.

Milyen hangok a vitézek
Énekeld Juanilla csalást,
Mert már énekelve kérik
Lányok, mint a németek;
Az a hangnemben, gesztusokkal,
Rím és ok nélkül kérdezz,
Csitt.

Nő ott a helyén
Hogy ezer autó, örömből,
Négy lovat fog hajtani,
Ki tudja, hogyan dobja ki őket.
Tudom, ki küldi a sót
Az autód, mint a sonka,
Csitt.

kérdezz újra és újra,
Szűz léleknek színlelve,
A gyengéd pálma leányzó,
Leánykora pedig keltezett;
És hagyja jóvá a bíró
Egy galamb vérével,
Csitt.

1. "Egyél a kenyérrel", Francisco de Quevedo (1580-1645)

Hogy az öreg, aki ügyesen
Világít, foltoz és fest,
elkenődik a tinta
A feje papírjához;
Ez megváltoztatja a természetet
Bolondságaiban I protervo;
Hadd virradjon a fekete holló,
alvó fehér galamb,
A kenyerével megeszi.

hogy az öregasszony hozott
Most szórakozni szeretne
És hogy látni akarod magad, lány
Szolgálat nélkül ebben az életben;
menjen férjhez rábeszélve
Ez minden évben foganni fog,
Nem felfogni a megtévesztést
Aki feleségül veszi,
A kenyerével megeszi.

Milyen sok beszélgetés
ami ok a megvetésre,
Annak a nőjében, aki bolond
Legyen több árú alkalom;
hogy áldással házasodik
A fehér a goringgal,
anélkül, hogy kiadnák
Róma rokonsága,
A kenyerével megeszi.

Hogy a rossz szájú nőben
(Annyira elege van a falánkságból)
Lopd el a Bika arcát
keresztes hadjárat hírneve;
Legyen mindig alázatos
Tiszta jó asszonyé;
Abban a rosszban, amilyenben lenni szeretnél
És a büntetésben Szodoma,
A kenyerével megeszi.

Mint a szabó, aki megnyúz minket
Tedd jó érzéssel,
A szögön a végrendelet
Arról, amit elkapott vele;
Hogy annyi mindent köszönhet a csillagának,
Hogy a hibák a munkáiban
Legyenek maradékok a házad számára
Amikor megjelenik a halál,
A kenyerével megeszi.

1. "Első levél", Baltasar de Alcazar (1530-1606)

A hölgyről, aki később ad,
Anélkül, hogy azt mondtam volna, hogy "gyere vissza délután"
Isten mentsen meg.

ahonnan senkit nem rúgnak ki,
És aki kilenckor kérdez,
Már nem tartozik a tízzel,
Semmit sem kér tőled;
Ahonnan így eszik,
Mintha nem is lenne késő,
Isten mentsen meg.

amely nem ad reményt,
Mert a felét nem vállalja
Remény és gyógymód között,
Hogy elérjék egymást;
Akitől neveltetése óta
Mindig utált késni;
Isten mentsen meg.

Aki ilyen ponton van,
Hogy minden szenved,
És aki nem kér ajánlatot
Mit ad annak, aki kér;
Attól, aki azt mondja, annak, aki elmegy
Anélkül, hogy megkérdezték volna tőle, hogy gyáva
Isten mentsen meg.

1. Az "Éljen a szabadság" töredéke, Luis Zalles (1832-1896)

Édes eltölteni az életet
szabadabb, mint egy gazella
mint a repülő madár
Anélkül, hogy bárki megakadályozná;
És mint a levegő a sivatagban
Igen valóban!
És éljen a szabadság!

Mint a beduin, aki javít
Az üzleted, ahol tetszik,
Anélkül, hogy bármi zavarba hozná,
És anélkül, hogy azt gondolná, hogy ez sújtja őt
Bármely városban vagy faluban
Micsoda pép!
kedvem szerint rendezem,
És éljen a szabadság!

Nem érdekel a holnap
És hamarosan elfelejtem a tegnapot,
nem kell ennem
És ott amint egy jarana,
De ha megérint a bánat,
Tévednek
Ha azt hiszed, sírnom kell,
És éljen a szabadság!

Interaktív teszt a gyakorláshoz

Kövesse a következővel:

• költészetfajták
• szonettek
• ódák
• Epigramma
• Idill
• Himnusz

Hivatkozások

• Germ kézikönyvek. (s.f.). A verskészítés művészete.
• Montaner, A. (2015). A spanyol irodalom műfaji és lírai modalitásainak szótára. DOI: 10.13140/RG.2.1.2607.5368