Az életciklus meghatározása (a pszichológiában)

Ágoston Repetto
Pszichológiai végzettség

Az életciklus-perspektíva a fejlődéslélektanban egy olyan megközelítés, amely a folyamatokra összpontosít evolúciós folyamatok, amelyek az egyén élete során, és nem csak annak meghatározott szakaszaiban játszódnak le fejlesztés.

Az emberi fejlődést evolúciós változások és folyamatok folytonosságaként vizsgálja, amelyeket biológiai, társadalmi, kulturális és környezeti tényezők befolyásolnak. Ebben az értelemben a kronológiai életkor nem az evolúciós munka elsődleges szervezőváltozója, hiszen a fejlődés többirányú folyamat, több pályával és lehetőséggel. Ebben különbözik a fejlődéslélektani hagyományos szemléletétől, amely a fejlődés szekvenciális voltát, egyirányúságát és visszafordíthatatlanságát helyezi előtérbe. Ehelyett az életciklus-szemlélet a fejlesztési folyamatokat folyamatosnak tekinti, és nem korlátozódik az élet korai szakaszaira. Ezenkívül a fejlődés tanulmányozása során figyelembe kell venni az ontogén és a biokulturális rendszerek közötti kölcsönhatást, amelyek idővel változnak.

Fejlődési folyamatok az életciklus során: biológiai, kognitív, érzelmi, szociális és viselkedésbeli változások

Az életciklus során végbemenő fejlődési folyamatok változatosak, és lehetnek biológiai, kognitív, érzelmi, szociális és viselkedésbeli változások. Összetettek, összefüggenek, és az élet különböző területein változásokat tartalmazhatnak. E folyamatok megértése fontos az emberi viselkedés megértéséhez, és olyan hatékony beavatkozások megtervezéséhez, amelyek a jólétet és az egészséget az életciklus során elősegítik. Itt fogunk látni néhányat:

● A testi és mozgásfejlődés a test és a fizikai képességek egész életen át tartó változásaival jár. Például a test növekedése és érése, valamint az olyan motoros készségek fejlesztése, mint a séta, futás és ugrás.

● A kognitív fejlődés magában foglalja a gondolkodási folyamatok, a memória, a figyelem és a problémamegoldás változásait. Például Jean Piaget tanulmányai azt állítják, hogy a gyerekek négy fejlődési szakaszon mennek keresztül: a szenzomotoros (0-2 év), a műtét előtti (2-7 év), a konkrét műveletek (7-11 év) és a formális műveletek szakasza (11 év és idősebb).

● A szociális érzelmi fejlődés a személyiség, a társas kapcsolatok és az érzelmek változásaira utal. Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete azt sugallja, hogy a személyiségfejlődés az egész életen át zajlik, és azt a fejlődés minden szakaszát egy pszichoszociális válság jellemzi, amelyet sikeresen meg kell oldani, hogy továbbléphessünk színpad. Például életük első évében az első kihívás, amellyel a babák szembesülnek, az, hogy megtanuljanak megbízni azokban, akik gondoskodnak róluk. gondozásában és a körülöttük lévő világban, majd lépjen tovább a következő kihívásra, amely magában foglalja a függetlenség és az önbizalom fejlesztését. autonómia.

● A erkölcsi fejlődés az etikai értékek és elvek megértésére és elfogadására utal. Például Kohlberg kidolgozta az erkölcsi fejlődés színpadi elméletét, amely arra összpontosít, hogy a gyerekek és a serdülők hogyan tanulnak meg különbséget tenni. a jó és a rossz között, és az etikai értékek szerint viselkedni, és hogyan alakul ez az erkölcsi érzék az élet során gyermekek

● A szakmai fejlesztés a munkaválasztásra és a munkával való elégedettségre vonatkozik, valamint arra, hogy ez hogyan változik az életciklus során. Például a fiatal felnőttek pályát választanak és szakmailag fejlődhetnek, míg az idősebb felnőttek nyugdíjba vonulhatnak, és gazdasági és társadalmi kihívásokkal nézhetnek szembe.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a fejlődési folyamatok nem elszigetelten mennek végbe, hanem egymással összefüggenek és egymást befolyásolják. Például a személyiség változásai befolyásolhatják a pályaválasztást, míg a kognitív képességek az érzelmi fejlődést.

Az életciklus-perspektíva jelentősége a klinikai gyakorlatban

Az életút perspektívája alapvetően befolyásolja a klinikai gyakorlatot és a beavatkozást, mivel ezt állítja A környezet változásai, például a traumatikus élményeknek való kitettség vagy a társadalmi nehézségek befolyásolhatják a fejlődést magánszemélyek. Például azoknál a gyerekeknél, akik magas szintű konfliktusokkal és stresszes otthonokban nőnek fel, változásokat tapasztaltak kognitív és szociális-érzelmi fejlődésükben. Hasonlóképpen, a magányt és a társadalmi elszigeteltséget átélő idős felnőttek negatív változásokat tapasztalhatnak fizikai és mentális egészségükben. Ezért az életcikluson át tartó fejlődési folyamatok tanulmányozásakor figyelembe kell venni azt a társadalmi és környezeti kontextust, amelyben minden egyén fejlődik.

Emellett a pszichoterápia területén az életciklus-perspektíva szerint a terapeutának nem csak a az egyén jelen pillanatbeli élményei, de élettörténete és élete során átélt élményei is. életciklus.