10 példa drámai szövegre

A drámai szöveg Olyan írásról van szó, amelynek kidolgozása azt a célt szolgálja, hogy a játék. Eltér a többitől szövegtípusok amelynek felfogását olvasni és nem értelmezni kívánják. Például: Rómeó és Júliaírta William Shakespeare.

Ez a szövegtípus a karakterek konfliktusait mutatja be, amelyek párbeszédek segítségével kerülnek színpadra, amelyeken keresztül a cselekmények közönség előtt zajlanak. Írhatók prózában vagy versben, szerkezeti alapelvük a tér. Mellett elbeszélés Mégis a lírai, a drámai szöveg a három egyike irodalmi műfajok alapvető klasszikusok.

A drámai szövegek általában két szintet tartalmaznak:

• fő szöveg. Dialógusokból, monológokból és félreszólásokból áll. A párbeszédek a szereplők között a fő közeg, amelyben a cselekmény játszódik. A monológok Magányos beszédek, amelyeket egy karakter mond, hogy tükrözze és kifejezze sajátját érzéseket. A mellékes a szereplők rövid megjegyzései, amelyek nem egyik beszélgetőpartnerüknek szólnak, hanem maguknak, tehát a közönségnek. Mindenekelőtt a hangulatokat és a testi hozzáállást fejezik ki.
instagram story viewer
• másodlagos szöveg. Egy sor megjegyzésből, magyarázatból és jelzésekből áll, amelyek a bejelentett cselekvések színpadra állításával kapcsolatosak. Ez a fajta méretek Didascaliának hívják. Vannak általános és speciális dimenziók. Az első a cselekmény helyét, időpontját, díszletét, külső megjelenését jelzi karakterek (ruha, fizikai megjelenés), a szereplők mozgása, hanghatásai ill villám. Dőlt betűvel és zárójel nélkül jelennek meg. Ez utóbbi jelezheti az intonációt, a gesztusokat, a mozgást és a mimikát, amelyet a karakternek végre kell hajtania, és amelyek belekeverednek a párbeszédbe. Dőlt betűvel és között jelennek meg zárójel.

• Lásd még: Dráma

A drámai szöveg jellemzői

• Szerkezet. Nem vagyok osztva Bevezetés, csomó és eredmény, mint a legtöbb Narratív szövegek. Erős kapcsolatuk van a dialektikával, míg a drámai szövegeken belüli konfliktusok a kérdések és válaszok cseréjében haladnak a megoldásig.
• sugárzók. Három különböző típusú kibocsátót ölel fel: a drámaíró szerzőt, a színészeket és a rendezőt.
• kódokat. Nem tartalmaz narrátort vagy leírásokat, de a tényeket attitűdök, gesztusok, párbeszédek és monológok képviselik, amelyeket a szereplők fenntartanak. A drámai szövegben a verbális kód (a szó), a non-verbális (szcenográfia, smink, fények, hang) és a paraverbális (intonáció, szünetek, hangsúly) együtt él.
• párbeszédek. A narratívától eltérő párbeszédstílusú, mert minden szereplő nevét mindig a parlament elé írják. A párbeszédeknek szintetikusnak, közvetlennek és szituációsnak kell lenniük; meg kell mutatniuk a karakter karakterét, valamint elő kell vinniük a drámai cselekményt.
• Karakterek. A jelenet elején bemutatja a szereplők neveit, amelyek általában megjelenési sorrendben vannak. Ezen a ponton általában több információt adnak meg, például életkort, társadalmi rangot, más karakterekhez való viszonyt stb.
• a felek. Felvonásokra, képekre, jelenetekre oszlik; ellentétben az általában fejezetekre osztott elbeszélő szövegekkel.
• Cél. Célja a benne foglaltak bemutatása a nyilvánosság előtt.

drámai szövegfajták

A drámai szövegnek három alműfaja van: dráma, tragédia és vígjáték.

• dráma ill tragikomédia. A tragédia és a vígjáték elemeinek ötvözetéből áll, ezért egy hibrid drámaszöveg, amely a nagy drámai témákat visszaadja, de könnyedebb formában, reális és szórakoztató módon.
• Tragédia. Az emberiség nagy témáihoz kapcsolódó mély konfliktusokkal küzdő szereplőket mutatnak be, mint például a szerelem, becsület, halál, bosszú. Igyekszik katartikus hatást kelteni a címzettben, azáltal, hogy leleplezi a katasztrofális végű eseményeket.
• Komédia. Középpontjában a vicces hétköznapi történetek állnak, amelyek konfliktusait humorral, túlzással, sőt nevetségessel mutatják be. A közönség könnyen azonosul egy vígjáték szereplőivel, és a vége mindig mindenki számára pozitív.
  

drámai szövegpéldák

1. töredéke Oidipusz király (Kr.e. 429 C.), Sophoklészé.

KÓRUSZ.- Nem hiszem, hogy másra hivatkozik, csak arra, akit próbáltál látni, mielőtt eljött a pályáról. De itt van Jocasta, aki jobban meg tudná mondani.
OEDIPUS.- Nő, ismeri azt, akit nem sokkal ezelőtt szerettünk volna bemutatni? Ő az, akire hivatkozik?
YOCASTA.- És mi van azzal, amit egy véletlenszerű emberről mondott? Ne figyelj, ne akarj haszontalanul emlékezni arra, amit mondott.
OEDIPUS.- Lehetetlen volna, hogy ilyen jelzésekkel ne fedezzem fel származásomat.
JOCASTA.- Nem, az istenekre! Ha valami aggaszt a saját életedben, ne vizsgáld ki. Elég, ha szorongok.
OEDIPUS.- Nyugodj meg, mert még ha ki is derülök, hogy rabszolga vagyok, három nemzedék óta rabszolgaanyának a fia, nem fogsz méltatlankodni.
YOCASTA.- Ennek ellenére kérlek, engedelmeskedj nekem. Ne tedd.
OEDIPUS.- Nem tudnék engedelmeskedni neked, ha nem jöttem rá világosan.
YOCASTA.- Jól tudva, mi a legjobb neked, beszélek.
OEDIPUS.- Nos, a számomra legjobb dolog már régóta zavar.
JOCASTA.- Ó, nyomorult! Soha ne tudd meg, ki vagy!
OEDIPUS Idehozza nekem valaki a pásztort? Hadd sütkérezzék ez a hatalmas nemzetségében.
YOCASTA.- Ah, ah, szerencsétlen, mert ez az egyetlen dolog, amit hívhatlak, és ezentúl semmi mást!

(Jocasta láthatóan megrendülten lép be a palotába.)

1. V. jelenet falvak (1603), William Shakespeare.

HAMLET egyedül.

HAMLET.Ó! Ha ez a túl szilárd hústömeg megpuhulna és feloldódna könnyes záporokban! Vagy a Mindenható nem fordítja az ágyút öngyilkosa ellen! Ó! Isten! Ó! Istenem! Mennyire belefáradtam mindenbe, bosszantónak, hiábavalónak és hiábavalónak tartom a világ örömeit! Semmi, nem akarok tőle semmit, műveletlen és durva szántóföld, ami csak durva és keserű gyümölcsökben bővelkedik. Hogy ez két hónappal a halála után történt! Nem, nem annyi, még nem két hónap. Az a kiváló király, akit úgy hasonlítottak hozzá, mint egy szatírt, Hyperiont; annyira szereti anyámat, hogy még az égi levegő sem engedte merészen az arcát. Ó! Ég és föld! Miért őrzöm meg az emlékeimet? Ő, aki olyan szeretőnek mutatta őt, mintha vágyai megszálltak volna. És mégis, egy hónap múlva... Ah! Nem akarok erre gondolni. Törékenység! Női neved van! Egy hónap leforgása alatt, és még mielőtt eltörte volna a cipőt, amellyel Niobe-hoz hasonlóan könnyekben fürdött, elkísérte szomorú apám testét... Igen, ő, magát. Egek! Egy észre és beszédre képtelen vadállat tartósabb bánatot mutatott volna. Végül hozzáment a nagybátyámhoz, apám testvéréhez; de nem hasonlítok rá jobban, mint én Herkulesre. Egy hónap múlva… a szeme még mindig vörös a hamis sírástól, férjhez ment. ó! Bűnügyi sietség! Ilyen szorgalommal fogok elfoglalni egy vérfertőző ágyat! Sem ez nem jó, sem nem tud jól teremni. De tépd darabokra, szívem, mert el kell nyomni a nyelvemet.

1. táblázat töredéke a II Véresküvő (1931), írta: Federico Garcia Lorca.
   

(Bemennek a gyerekbe. Írja be a LEONARDO-t.)

LEONARDO.- És a gyerek?
NŐ.- Elaludt.
LEONARDO.- A tegnapi nap nem volt jó. Sírt éjszaka.
NŐ.- (Boldog.) Ma olyan, mint egy dalia. És te? Elmentél a patkolókovács házába?
LEONARDO.- Innen jövök. El fogod hinni? Több mint két hónapja adok új cipőt a lóra és mindig leesik. Nyilván kövekkel kitépte őket.
NŐ.- És nem használod sokat?
LEONARDO.- Nem. Alig használom.
NŐ.- Tegnap a szomszédok mesélték, hogy láttak téged a síkság szélén.
LEONARDO.- Ki mondta?
NŐ.- A nők, akik a kapribogyót szedik. Egyébként meg is lepődtem. Te voltál?
LEONARDO.- Nem. Mit csináljak ott, azon a szárazon?
NŐ.- Ezt mondtam. De a ló kitört az izzadságtól.
LEONARDO.- Láttad?
NŐ.- Nem. Anyám.
LEONARDO.- A gyerekkel van?
NŐ.- Igen. (…)
LEONARDO.- (Felkel.) Megyek hozzá.
NŐ.- Vigyázz, alszik.
ANYÓS.- (Kimegy.) De ki adja azokat a versenyeket a lónak? Ott lent van, kinyújtózva, tágra nyílt szemekkel, mintha a világ végéről jött volna.
LEONARDO.- (Savanyúan.) Én.
ANYÓS.- Elnézést; a tiéd.
NŐ.- (félénk.) A búzamérőkkel volt.
ANYÓS.- Nekem hadd törjön ki. (Ő ül.) 

(Szünet.)

1. töredéke Ki fél Virginia Woolftól? Edward Albee (1962).

Jorge: Ez a lehetőség havonta egyszer adódik, Marta. Hozzászoktam. Havonta egyszer megjelenik Márta, a meg nem értett, az édes lány, a kislány, aki újra virágzik egy simogatás alatt, és többször elhittem, mint emlékezni akarok, miért ne; Azt akarom hinni, hogy idióta vagyok. De most nem hiszek neked… egyszerűen nem hiszek neked. Most már nincs lehetőség arra, hogy egy percnyi boldogságot töltsünk el… mi ketten együtt.
Márta (agresszív): Talán igazad van, drágám. Közted és köztem nincs lehetőség semmire... mert te semmi vagy! AZTA! Ma este beköszöntött a tavasz apa bulijában! (Intenzív megvetéssel, de keserűen is). Ott ültem... téged néztem... aztán a körülötted lévő férfiakat néztem... fiatalabbakat... akikből lesz valami. Rád néztem, és hirtelen rájöttem, hogy már nem létezel. Abban a pillanatban kitört a tavasz! (Végre elromlott! És most a négy szél felől kiáltom, üvöltem, és nem érdekel, mit csinálsz. És olyan botrányt fogok okozni, amilyet még soha nem látott.
Jorge (nagyon nyugodt): Imádom ezt a játékot. Kezdje el, és meglátja, hogyan ölöm meg a lényeget.
Marta (remélhetőleg): Ez kihívás, Jorge?
Jorge: Ez egy kihívás, Marta.
Márta: El fogsz veszíteni, drágám.
Jorge: Vigyázz, Marta... szét foglak tépni.
Márta: Nem vagy elég férfi ehhez… nincs bátorságod.
Jorge: Halálos háború?
Martha: Halálra.

(Csend van. Mindketten megkönnyebbültek és lelkesek.)

1. Részlet az 1. epizódból Calderon (1973), Pier Paolo Pasolini.

ROSAURA: Azok a függönyök az ablakokon! Milyen csodálatos dolgok! Ilyen függönyökről csak álmodni lehet!
Idegen vagyok nekik: az áruk
Nincs benne az emlékeimben – és a szokásaimban sem – 
Ez még távolról sem áll a lehetőségeimhez!
És ez a szőnyeg, ez a padló!
Mindez nem tartozik rám, mert nem tudom 
sem vagyont, sem azt, ami hozzá van kötve.
SZTÁR: -Rosaura, próbálj most segíteni nekem: az eszedben
valami elromlott, és sajnos elkezdődik
betörni az enyémbe is. Ez a kettőnk abszurd.
Próbálj meg koncentrálni... Mit álmodtál ma éjjel?
ROSAURA: Nem álmodtam semmit, mert EZ egy álom.
ESTRELLA: De mivel tudom, hogy ez nem álom,
mert húgod vagyok, és éltem
a valóságod velem, meg kell próbálnod legalább,
feltételezzük, hogy ez nem álom.
Szimuláljunk egy játékot.
ROSAURA: Milyen játék?
CSILLAG: Tegyünk úgy, mintha nem ismernéd fel ezt az ágyat,
amelyben ma reggel felébredtél,
sem engem, a nővéredet, sem ezt a házat, akit a családban hívtak,
Viccesen a Téli Palota, és minden más…
ROSAURA: -És akkor?
CSILLAG: Tegyen úgy, mintha nem tudna semmit
a világról, ahol ma reggel felébredtél, és ahol élsz;
és úgy teszek, mintha el kellene magyaráznom neked, hogy állnak a dolgok...
ROSAURA: -És mindezt milyen céllal?
SZTÁR: Mert soha senki nem fog megmenteni (…)!

1. első felvonásának töredéke Jettatore! (1904), írta Gregory de Laferrere.
   

először cselekedj

Elegáns szoba. Középen egy asztal magazinokkal és újságokkal. Bal oldali fórumon kandalló vagy zongora. A jobb oldalon egy kanapé a fórum fölött. világító csillár

Yo

CARLOS. -Gyerünk Lucia... egyszer s mindenkorra. Igen vagy nem?
LUCY. -Csak én nem tudok dönteni, Carlos. És ha ismert vagyok?
CARLOS. – Ne hülyéskedj… Mit lehet rád bízni? Minden egy pillanat kérdése.
LUCY. – Ha ránk találtak!
CARLOS. – De ne gondolj erre!… Ez nem lehetséges. Biztosíthatlak, hogy nem fognak felfedezni minket. Miért képzeljük mindig a legrosszabbat? Mindenem készen van. Enrique a sarkon fog várni...
LUCY. – Nincs kedvem, Carlos… félek…
CARLOS. – Nos, azt látom, hogy egyáltalán nem törődsz velem.
LUCY. -Ne mondd ezt. Tudod, hogy ez nem igaz.
CARLOS. „A bizonyíték azonban megvan.
LUCY. -Ha nem tudok mást szeretni rajtad kívül. Mintha nem tudnád! (…)
CARLOS. – Ugyan, Lucia, ne légy lány. Kifogásokat keresel, hogy becsapd magad. Hihetetlennek tűnik, nő! (Érződnek a léptek.)
LUCY. "Itt jön anya. (Elrohan balra.)

1. IV. jelenet Babaház (1879), Henrik Ibsen.

jelenet IV 

ELENA (Belép): Elnézést, asszonyom... Van egy úriember, aki beszélni akar az ügyvéddel...
NORA: A bank igazgatójára gondolsz.
ELENA: Igen, asszonyom, az igazgatónak; de mivel az orvos bent van... nem tudtam...
KROGSTAD (bemutatkozva): Én vagyok, asszonyom. (Helena kilép. Cristina megborzong, megzavarodik, és az ablak felé fordul.)
NORA (zavartan és halk hangon halad feléje): Te? Mi történik? Mit kell mondanod a férjemnek?
KROGSTAD: A Bankkal kapcsolatos ügyekről szeretnék beszélni önnel. Van egy kis munkám ott, és azt hallottam, hogy a férje lesz a főnökünk… 
NORA: Ez igaz.
KROGSTAD: Üzleti dolgok, asszonyom, semmi több.
NORA: Akkor vegye a fáradságot, hogy bemenjen az irodába. (A lány közönyösen köszön, becsukja az előszoba ajtaját, majd a kandallóhoz megy.)

1. első felvonásának töredéke Annak fontossága, hogy Ernestónak hívják Oscar Wilde (1895).

GRESFORD.- (A kanapéhoz megy, és letérdel.) Nos; És konkrétan mit találsz benne? Minden néni nagy lesz? Vannak kicsik is... Azt gondolod, hogy minden néninek olyannak kell lennie, mint a tiéd. Ez hülyeség! Gyerünk, kérlek, add vissza a cigarettatárcámat! (ARCHIBALDÓT üldözi a szobán keresztül.) 
ARCHIBALDO.- Igen. De miért hív itt a nagynénéd a nagybátyjának? – Emlékszem a kis Ceciliára, minden szeretetével, kedves nagybátyjára, Juanra. Megértem, hogy semmi sem akadályozza meg, hogy egy néni kicsi legyen; de egy néninek, akármekkora is, hogy a saját unokaöccsét hívja nagybátyjának, az számomra érthetetlen. Ráadásul a te neved nem Juan, hanem Ernesto.
GRESFORD Nem, uram; a nevem nem Ernesto; A nevem Juan.
ARCHIBALDO.- Mindig azt mondtad, hogy Ernestónak hívnak. Mindenkinek Ernesto néven mutattalak be. Ernesto nevére reagálsz. Teljesen abszurd, hogy tagadod, hogy Ernestónak neveznéd magad. A kártyáin van. (Egyet kivesz a táskájából.) "ERNESTO GRESFORD, Albany, 4." Megtartom bizonyítékként, hogy Ernesto a neved, ha valaha is megpróbálod megtagadni tőlem, Susana-tól vagy bárkitől. (A kártyát a zsebébe teszi.) 
GRESFORD. - Nos, mindegy; A nevem Ernesto Londonban és Juan vidéken; és azt a cigarettatárcát nekem adták vidéken. Elégedett vagy már?

1. töredéke szavak nélkül cselekedni Samuel Beckett (1956).

KARAKTER:
Egy férfi. Szokásos gesztus: hajtsa össze és bontsa ki a zsebkendőt.

SZÍNHELY:
Sivatag. Káprázatos világítás.

AKCIÓ:
A megfelelő keretből kidobott botlás, az ember megbotlik, elesik, azonnal feláll, megtisztítja magát, gondolkodik.
Sípjel jobb oldali keret.
Gondolkozz, menj ki jobbra.
Azonnal visszadobják a színpadra, és megbotlik, elesik, azonnal felkel, megtisztítja magát, gondolkodik.
Sípfújás bal keret.
Gondolkozz, menj ki balra.
Azonnal visszadobják a színpadra, és megbotlik, elesik, azonnal felkel, megtisztítja magát, gondolkodik.
Sípfújás bal keret.
Elgondolkodik, a bal oldali kerethez megy, megáll, mielőtt elérné, hátradobja magát, megbotlik, elesik, azonnal feláll, megtisztul, gondolkodik.
Egy kis fa száll le a szárnyakról, megtelepszik. Csak egy ág három méterrel a talaj felett, és a végén egy vékony tenyércsokor, amely enyhe árnyékot vet.
Gondolkozz. Sípfújás.
Megfordul, meglátja a fát, gondolkodik, a fa felé megy, leül az árnyékba, nézi a kezét.
Egy szabóolló száll le a szárnyakról, megállnak a fa előtt egy méterre a földtől.
Továbbra is a kezeit nézi.
Sípfújás. (…)

1. A negyedik jelenet részlete Egy Desire nevű villamos (1948), Tennessee Williams.

BLANCHE (a szék támlájához megy, majd Stella felé lép): -Amiről beszélsz, az a brutális vágy... egyszerűen... Bárcsak... a neve annak a zörgő villamosnak, ami zajosan átfut a környéken, az egyik szűk utcán, majd a másikon...
STELLA: Nem utaztál még benne?
BLANCHE: -Az a villamos hozott ide... Ahol felesleges vagyok, és ahol szégyellem magam.
STELLA (egy lépést tesz balra): Szóval... nem gondolja, hogy a felsőbbrendűség légköre egy kicsit elromlott?
BLANCHE (követi és megállítja, fordulásra kényszeríti): - Nem vagyok és nem is érzem magam felsőbbrendűnek, Stella. Hidd el nekem. Nincs efféle dolog! Ez csak akkor történik meg. Ilyen dolgokat látok. Egy olyan emberrel, mint Stanley, kimehetsz... egyszer... kétszer... háromszor, amikor az ördög a testedben van. De... Élj vele! Legyen vele gyerek!
STELLA: -Mondtam, hogy szeretem.
BLANCHE (egy lépést tesz jobbra): Akkor remegek érted! Egyszerűen… remegek érted!
STELLA (a fotelhez megy, leül és a körömlakkos üveget elérhető távolságban a bútorra helyezi): -Nem tehetek róla, hogy megremeg, ha ragaszkodik a remegéshez! (Szünet. Egy közeledő vonat füttye és zúgása hallatszik.)

Interaktív gyakorlat a gyakorláshoz

Kövesse a következővel:

• drámai versek
• rövid darabok
• A Hamlet szinopszisa
• Elbeszélő szöveg

Hivatkozások

• Roman Calvo, N. (2003). Drámai szöveget olvasni. A szövegtől a színpadra állításig. Mexico D.F., Editorial Pax Mexico.
• "drámai szöveg" be Wikipédia.
• "drámai szöveg" be EcuRed.