Az athéni demokrácia eredetének jelentősége

Különböző módokon lehet címkézni az ötletet demokrácia, hiszen lehet parlamenti, közgyűlési, közvetlen, népi vagy részvételi. Ezek és más címkék mindegyike sajátos árnyalatot ad az alapötletnek, amely nem más, mint a kormány a városból. A demokrácia történelmi eredetét illetően azonban általános egyetértés van, hiszen Periklész Athénjében volt az ie 5. században. C. amikor először jött létre olyan kormányzati rendszer, amelyben nem kevesen irányítottak, hanem minden polgár részt vett a város kormányzásában.

Az athéni modell egyetemes hivatkozási alapja a jelenleg létező demokratikus rendszerek összességének

Az athéni polisz polgárainak volt tudatosság független közösséghez tartozni, mielőtt a demokrácia létrejött volna a harminc zsarnok időszaka után.

Az eklézsiának is nevezett gyűlésen minden polgár részt vett. Ebben tanácskoztak a városi önkormányzat ügyeiről. Ilyen értelemben csak a svájci kantonok jelenlegi kormányai rendelkeznek az athénihoz hasonló rendszerrel.

A gyülekezetben való részvételhez meg kellett felelnie bizonyos követelményeknek: az athéni szülők fiának kell lennie, és teljesítenie kellett nagykorúság megállapítása (a 18. életévét betöltötte, de a következő két év alatt teljesíteni kellett a szolgálatot katonai).

Bár a külföldiek nem rendelkeztek athéni állampolgársággal, dekrétum alapján a külföldi állampolgári státuszt kaphatott. Másrészt, ha egy athéni elkövetett bizonyos bűncselekményeket, akkor kizárták, és elvesztette állampolgári jogait. Nem szabad elfelejteni, hogy a rabszolgák és a nők nem tartoztak a polgárok kategóriájába.

A közgyűlés összehívását és a napirendet négy nappal korábban jelentették be, az állampolgárok távolmaradásainak minimalizálása érdekében.

Az athéniak számára a gyűlésen való részvétel erkölcsi kérdés volt, hiszen a személyes boldogságot nem lehetett elválasztani a kollektív jóléttől. Az athéniak nemcsak a gyűléseken vettek részt, hanem a különböző bíróságok tagjává is kinevezhettek igazságszolgáltatás.

Történelmi szempontból az athéni demokratikus rendszer egy sor politikai átalakulás, például a szoloni vagy a kliszthenészi reform következménye volt. Az athéniak mindkét javaslattal véget akartak vetni minden zsarnoki rezsimnek. A demokrácia nagy hirdetője azonban Periklész volt (többek között fizetést vezetett be polgárok, akik állami hivatalt szereztek és a népi osztályok élethez jutását támogatták nyilvános).

Nem minden athéni értékelte pozitívan a demokratikus rendszert

Arisztophanész komédiáiban szatírát adtak elő, hogy kigúnyolják az athéni demokráciát (vígjátékaiban a közhivatalok választási rendszerének kritikája, egyes populista vezetők demagógiája és a korrupció).

A filozófus Platón különösen a demokrácia eszméi ellen küzdött, mert megértette, hogy a nép nem képes irányítani egy ember ügyeit. állapot.

Arisztotelész számára a nép kormányzása könnyen a többség zsarnokságához vezethet.

Fotolia art: olku