Rádió szappanopera forgatókönyv példa

A rádióregény Ez az egyik első olyan rádióműfaj, amelynek nagy gyökerei vannak a nyilvánosság körében, és amely egy irodalmi mű dramatizálásából áll színházi, dramatizált és elbeszélő és hanghatások közreműködésével támogatott, hogy elérjék azt a hatást, hogy a hallgatót bevezessék a probléma.
Különbözik a rádiós drámától, amelyben ebben a műfajban van teljes munka egy mozdulattal; ehelyett a rádiós szappanopera, a dramatizálás több epizód alatt is megjelenik, változó időtartamú, és néhány fejezettől több mint százig terjedhet.
Példa a. Fontosságára és jelentőségére rádió szappanopera, a regény adaptációjának közvetítése volt H.G. Wells: "A világ háborúja". 1938-ban Orson Welles adaptálta és elbeszélte, megváltoztatva London városát, idézve a regényben: A helyért New Jersey államban, az Egyesült Államokban. Az adás formája miatt ez pánikállapotot teremtett az adást hallgató lakosság körében. Orson Welles nyilvánosan elnézést kért. Kevésbé ismert, hogy tizenegy évvel később, 1949-ben ugyanez történt az ecuadori Quito városában; pánik és az azt követő elégedetlenség, ami miatt sok ember megtámadta a rádióállomás létesítményeit, és két évre letiltotta azt.

A Rádió-regény forgatókönyv hasonlít egy színházi forgatókönyvhöz; Csak ebben néhány elmozdulás jelzése helyett hangeffektusokat jeleznek. Ezenkívül nagyon fontos beavatkozást kap az elbeszélő.
Példa a rádió szappanopera adaptációjára a "Zseniális Hidalgo Don Quijote de la Mancha" bekezdéséből:
Eredeti szöveg:
„Sokszor versenyzett a helybeli papdal (aki Sigüenzában végzett, tanult ember volt), akiről jobb úr volt, Palmerín Angliából vagy Amadís de Gaula; de Nicolás mester, egy fodrász ugyanabból a városból azt mondta, hogy egyikük sem jött Febo lovagjához, és ha van ilyen Összehasonlíthatná, hogy Don Galaor volt, Amadís de Gaula testvére, mert nagyon jó állapotban volt minden; hogy nem volt finnyás úriember, és nem is olyan nyafogott, mint a testvére, és amikor a bátorságról volt szó, nem sokkal maradt le. "
Rádió szappanopera forgatókönyv:
Mesélő: "Sokszor versenyzett a helyi pappal és Maese Nicolás fodrászral arról, hogy ki volt a legjobb úr"
(Edények és poharak hangjai hallhatók az asztalon)
Don Quijote: "És maga, Cura úr, aki nagyon tanult, szerinte ki volt a jobb lovag, Palmerín Angliából vagy Amadís de Gaula?"
A pap: Igaz, Don Alonso, hogy Sigüenzában végeztem, és lovas tanulmányaimból azt hiszem, hogy Amadís ...
(Egy pohár kopogása hallatszik az asztalon, és a Borbély megszakítja)
Nicolás mester: Nos, úgy vélem, hogy az általad beszélt lovagok egyike sem éri el a Phoebus lovag nagyságát, és ha véletlenül Néhányat hozzá lehet hasonlítani, ez nem kevesebb, mint Don Galaor, Amadís testvére, mert ennek a Don Galaornak nagyon jómódú volt a minden; Ezenkívül nem volt finnyás úriember, és nem volt olyan nyafogó, mint Amadís, aki nem állt mögötte, ha bátorságról volt szó ”.
(A beszélgetés suttogva folytatódik, miközben az elbeszélő beszél.)