Az írott munka kiegészítő részei

Az írás típusától függően vannak más elemek is, amelyek különböző funkciókat látnak el - némelyik jellegű gyakorlati, egyéb esztétikai, képletes vagy egyszerűen rutinszerű - de ezek nem befolyásolják a építési terület. Róluk okoskodva könnyen megállapítható, hogy az említett lényeges részek bármelyikében szerepelhetnek. Ezek a következők:
a) Korábbi adatok Egyes írásokban, például levelekben, jelentésekben, memorandumokban, igazolásokban, nyilatkozatokban és más hasonló dokumentumokban ezeket az adatokat részben vagy egészben rögzítik:
1. A hely neve, ahonnan írták: kisebb-nagyobb pontossággal kell megadni a várost, várost, körzetet, övezetet, államot és nemzetet illetően, az írás közeli vagy távoli rendeltetési helye szerint (például: csak León kerül, ha az írás Guanajuato állam bármely pontjára megy; León, Gto. Lesz írva, ha a Mexikói Köztársaság bármely államába kerül; de a mexikói Guanajuato-i Leon-t fel kell jegyezni, amikor a leírtak elhagyják az országot).
2. Dátum: a spanyol nyelvhasználat szerint ebben a sorrendben kell meghatározni: nap, hónap és év. Javasoljuk, hogy az érthetőség és helyesség érdekében teljes egészében a megfelelő elöljárókkal és kisbetűkkel írja meg (1975. augusztus 25.). A felesleges és elavult felhasználást, amely Mexikó egyes szektoraiban továbbra is fennáll, el kell vetni: "... 1975. augusztus 25. ", a modern praktikum nyilvánvaló okaiból.

3. A címzett neve és hivatkozásai: nem csak annak a személynek vagy személyeknek a teljes nevét, akiknek az írás címzettje, hanem a címüket és a beosztásaikat is rögzítik. Kerülni kell a túlzott alakiságokat, mint például a "Mr. Don Don ..." (orvosra csökkentett) vagy a "Diplomás és Mester úr ..". "(ebben az esetben a legreprezentatívabbnak ítélt címet választják - legyen az diplomás vagy mester -, és a felesleges" uram "nélkül írják). Kényelmes elhelyezni a pozíciót a név előtt, így: "Főnök úr.. ., Ing. N. N. "Ha a címzett vállalati entitás, akkor az entitás nevét személytelen módon kell megadni (az" urak "nélkül, amelyeket egyesek használnak), vagy a következő formában:" Uraim, az.. "(vagy bármi, ami megfelel, ha partnerek, tagok, igazgatók stb.). -
Van egy mexikói szokás, amely megkönnyítése helyett inkább bonyolítja az írás felépítését: irányítsa az írást egy címzett (általában magas hierarchiával rendelkező személy, vagy intézmény vagy kereskedelmi ház), és ezt a feliratot külön helyezze el: "N. úr figyelmét. N. ", megértve, hogy ez az ember lesz a kommunikáció első fogadója. Ezzel a kettősséggel komoly kellemetlenség merül fel az alapvető pszichológiai tónus megalapozásában az írásban: melyik olvasónak kellene adaptálja a szerkesztőt, miután ismeri sajátosságait, hogy megérintse azokat a belső elemeket, amelyek megkönnyítik az ő hatékonyságát írott... Ebben az esetben a logika azt tanácsolja, hogy e két út bármelyikét válassza: a) mellőzze ezt a közvetett közvetítőt, ha szerepe nem ruház fel tekintélyt rá. a levél tartalmával kapcsolatos döntés vagy kiválasztás, vagy b) ha a felhatalmazása elegendő, irányítsa hozzá a levelet, és kérje meg, hogy emelje fel az igaz címzettnek. Mindkét helyzetben a címzett egységes, és az írás kifejező elemei rendelkezhetnek a szükséges alkalmazkodóképességgel.
4. A levél rendeltetési helye: a címzett címének teljes adatai (utca, szám, város, állam és ország, ugyanazokkal a korlátozásokkal, amelyeket a származási helyre vonatkozóan feltüntetünk), amikor a levelet postán vagy levélben küldik közvetett. Közvetlen kézbesítés esetén elegendő feltüntetni annak a "minimális helynek" a nevét, ahol a címzett található (intézmény, függőség, szálloda, vállalkozás stb.).
5. Kézbesítési forma: egyes esetekben meg kell jelölni a levél kézbesítésének módját a nyomtatványon közvetlenül (a „Jelenlét”, „Az Ön irodája” vagy hasonló kifejezések elhelyezésével) vagy közvetítőkön keresztül („Figyelem Mr. ").
b) Címsor A bevezető vagy szólító szavak összessége, amelyekkel a formalitás szerint létrehozott, bizonyos hivatalos dokumentumok, végrendeletek, emlékművek, végrehajtható, deklaratív és Hasonló. Levélben általában a kezelés nevét veszi, főleg akkor, ha ez az udvariasság vagy megkülönböztetés képlete a címzettnek. A modern levelezés során elvesztette az üres bombázás minden nyomát (mint a "Nagy tisztelettel és tisztelettel", "A legtöbb magas és elismert megbecsülés "és mások), hogy ragaszkodjanak a laposabb és valósághűbb kifejezésekhez (például" Tisztelt orvos "vagy" Kedves Uram"). Formális vagy nem túl személyes kommunikáció esetén ajánlatos törölni a kezelést (amely lényegében a az írás első bekezdése), ajánlás, több mint kötelező, elsősorban azok számára, akik még mindig a hibrid nyelvtani idiotizmust használják, és logikus "Nagyon Uram", amelyet nagyszüleink hoztak létre pontosan egy elmosódott olvasó számára, aki vakmerően hívja "nagyon uramnak", és még inkább "Saját".. .
c) Epigraph Es- egy magán az íráson kívül elhelyezett felirat, cpmó
fejléc. Szintézist, megjegyzést vagy magyarázatot tartalmaz a témáról; néha a szerző inspiráló idézete vagy mondata, vagy elősegíti az olvasó reflexióját. Jellemző tulajdonságai: rövidség, megfelelőség és mélység.
d) Búcsú Egyes írástípusok - különösen levelek és jegyzetek
adminisztratív vagy hivatalos - zárja le a búcsú vagy köszöntés egy bekezdésével, mintha személyes találkozás lenne. Néha magában foglalja a hálát, a reményt, a sebesség ajánlásait vagy egy további kérést (meg kell ezekben az esetekben legyen óvatos a feltört gerund általában helytelen vagy irodalomellenes használatával: "Köszönöm.. . "," Várakozás.. . "," Ajánlom neked.. . "," Könyörgöm.. . "," Könyörögve... . ", minden esetben személyes igékkel helyettesíthető:" Nagyra értékelem.. .", "Várunk... "," Ajánlom.. .", "Könyörgöm... "," Megkérjük őket.. ."). Sokan, annak érdekében, hogy ne búcsúzzanak el "megszáradni", megelőzik egy olyan bekezdés üdvözlését, amely teljesen tétlen vagy felesleges ("Nincs más különös", "Jelenleg nincs több", "Nincs más tennivaló." referencia".. .). Ezenkívül meg kell ismételnünk a figyelmünket arra, hogy figyeljünk a képletek rutinszerű használatára vagy olyan kifejezésekre, amelyeknek nincs érvényességük és még értelmük sem (például "Biztonságos szolgád"). "Ismétlem rólad", "mindig a tied vagyok", "a szeretetteljes".. .). Manapság a szintézis és az egyszerűség iránti rendkívüli vágy miatt az üdvözlet gyakran egyetlen mellékmondatba tömörül: "Tisztelettel", "Szívélyesen", "Gyengéden". Úgy gondoljuk, hogy ebben - mint oly sok emberi szempontból - kényelmes támogatni egy ilyen tág és szelektív szelektív kritériumot amely lehetővé teszi az egyes lehetőségek legmegfelelőbb módjának kiválasztását annak biztosítása érdekében, hogy a kommunikáció kellemes és funkcionális.
e) Előaláírás Bizonyos esetekben megmarad köztünk egy szokás
amely úgy tűnik, hogy az írást jobban aláíró személyt helyezi előtérbe: tegyen előre egy bekezdést, amely jelzi az aláíró álláspontját, a példa: "Termelési vezető", "A kar igazgatója", "A kulturális ügyekért felelős személy", stb. A modernebb használat eltávolítja a bombát a kifejezésből (emlékeztetve a "Nos, a király" kifejezésre), és egyszerűen megemlíti a f) Aláírás A levelezésben és egyes dokumentumokban elengedhetetlen
megemlíti. Az érvényesség elve érdekében kézzel kell írni és teljesnek kell lennie az eredetiben. Ami a másolást illeti, általában egyszerűen elindul. A nyomtatott aláírás csak bizonyos típusú levelezésben vagy kollektív írásban indokolt (például levelekben) körlevelek, közlemények vagy általános értesítések, amelyeket személyesen terjesztenek sokaknak vevők). Azokban az esetekben, amikor egy személy aláírja a másikat, ezt a következőképpen kell tisztázni: az aláírás alatt a helyettesítő személy neve, előtte a kezdőbetűk konvencionális: p. (írta: P. nak nek. (felhatalmazással) vagy p. o. (meghatalmazással).
g) Az aláírás pontosítása Az aláíró személy nevének pontosítása - az ő nevével
A szakmai cím, ha van ilyen, a gyakorlatban nyilvánvaló okokból elkerülhetetlen követelmény a legtöbb aláírt dokumentumban. Csak nagyon személyes levelezés esetén, vagy amikor az aláíró adatai megjelennek az írás valamely részében, ez a pontosítás mellőzhető.
h) utóirat Ezzel a latin eredetű szóval (post datam: "a
dátum "- mivel a dátumot először az írás végén állítják be) a már lezárt és aláírt levélhez hozzáadódik. Csak kihagyások, másodlagos pontosítások vagy last minute adatok esetén indokolt. Az Custom a P rövidítést használja. D. ezen megjegyzések előtt; P.-t is használják. S. (a post scriptumból: "miután írták"), ugyanazzal a jelentéssel. A modern funkcionális értelem elutasítja az ókor ilyen típusát, a jelenleg kommunikáció alatt álló kultúrák maradványait.
i) Vale régimódi formula, latin eredetű, egyenértékű egy üdvözlettel és
jó kívánság, mint "Viszlát! "(ez pontosan azt jelenti:" Maradj egészséges "). Sokan tévesen használják a kifejezést egy kiegészítő megjegyzés végén, az "Ez érvényes" jelentéssel (ami abszurd redundanciát jelentene, mivel nem lenne értelme valami nullát írni).
j) Magyarázó megjegyzések A megjelenő adatok hozzáadását vagy pontosítását szolgálják
írásban. Amint a levelek utóiratával kapcsolatban kifejeztük, szükséges, hogy ezek a megjegyzések szövegesek legyenek a tartalom teljes mértékben igazolja, hogy "természetesek" és ne legyenek szeszélyesen.
k) Mellékletek o Olyan jegyzetek, amelyeket bizonyos mellékelt dokumentumokban - általában adminisztratív vagy kereskedelmi - használnak, hogy jelezzék
a csatolt tételek részletei (dokumentumok, csekkek, prospektusok, minták stb.). Az Adj rövidítések jelzik őket. vagy Ane. és tagadhatatlanul hasznosak, mint tanúskodás és ellenőrzés az elküldöttekről.
I) Feliratok Ezek további, általában nyomtatott jegyzetek, amelyek információs vagy propaganda funkciókat töltenek be. A fejlécek elférnek közöttük, amikor a papír tetejére nyomtatják őket. Megfelelősége a funkcionalitás és helyesség nyilvánvaló feltétele.
m) Fejléces szó, amely a régi membránból származik = "emlékezni", nyelvünkben ez azt jelenti, hogy "ideiglenes jegyzet, amelybe csak a lényegi és a pontos kerül". Ezenkívül feltünteti "a neki címzett levél végén elhelyezett személy vagy vállalat nevét vagy címét", valamint "ezt ugyanaz a név vagy cím kerül a címlap elejére "(amit a modern közhasználatban nevezünk címzett). Közülünk a kifejezést a "kinyomtatott személy, ipar vagy vállalat neve vagy beosztása" jelölésére használják az írás felső részén ", amelyre egyéb információk, például cím, telefon, stb. E feliratok használata esztétikai és gyakorlati okokból nagyon elterjedt.
n) Hivatkozás o Különösen az adminisztratív és kereskedelmi dokumentumokban az ügyet általában a jobb felső sarokban küldik el, formában
összefoglaló, az írás általános tartalma vagy oka, valamint a számokkal, dátumokkal és egyéb azonosító jelölésekkel kapcsolatos adatok. Mivel rendkívül hasznos elem ezen írások kezeléséhez és iktatásához, a megfelelő esetekben nem hiányozhat. Alapfeltétele a pontosság.
ñ) A kezdőbetűk azonosítása Néha, szöveg nélkül és a
írás, levelek kerülnek elhelyezésre, amelyek tárgya annak a személynek az azonosítása, aki diktálta, megrendelte vagy végrehajtotta az írást. Hagyományos feliratok, tagadhatatlan gyakorlati értékkel.