Koncepció az ABC definícióban

A görög boukolikós szóból származik, ami pásztort jelent, vagyis olyan embert, aki ökrökről gondoskodik. Azonban a civilizáció Roman a bucolicus kifejezés bármelyikre utal elbeszélés vagy kifejezés művészeti kapcsolatban áll a vidéki élettel és különösen a lelkipásztori tevékenységgel.

Bukolikus élet

A pásztor elkötelezett amellett, hogy nyájairól gondoskodjon, hogy termékeket, például húst, gyapjút vagy tejet nyerjen. Elvileg a tevékenységednek nincs semmilyen eleme egyedülálló. Márpedig az ókorban a pásztorok világa felkeltette az írók és művészek érdeklődését, akik vonzó szereplőnek tekintették a pásztort; a természet közepén, a magányban és a mozgalmas élettől távol élve.

Másrészt a Bibliában a pásztor alakja nemes eszmék sorozatával társul (ne felejtsük el, hogy maga Jézus Krisztus a Jó Pásztor néven ismert). Ily módon a történelem során a pásztorkodás idilli képe jött létre, és a bukolikus életről szólva a vidéki élet idealizálására utal.

Bukolizmus a művészetben

Egyes irodalmi műfajok, bizonyos képi témák vagy folklór hagyományok a pásztor mint főszereplő alakjára összpontosítottak. Ez a művészi irányzat bucolismo néven ismert.

A Bucolismo mint kreatív erőforrás szuggesztív, mert az összetevők egész sora van: a magasztalás a természet költői dimenziója, vagy a pásztor alakjának szimbolikája evangéliumok. Ezeket az összetevőket a költészet lelkészi, hanem a regény és a középkori vallásos művészetben. Mindezen művészi megnyilvánulásokban a lelkész társult a tánccal és éneklés és valamilyen módon a pásztor metafora volt, amely kifejezi a természettel összhangban lévő élet utáni vágyat.

A hagyomány A bucolismo kezdete a görög-latin világban kezdődött. Theocritus az ókori Görögországban a bukolikus vagy lelkipásztori költészet előfutára volt, a római civilizációban pedig Virgilio költő tíz eclogot írt, amelyeket Las Bucólicas néven ismerünk.

A lelkipásztori regény, a bukolizmus példája

A XVII. Században olyan országokban, mint Spanyolország, Portugália vagy Olaszország, divatossá vált a pasztorális regény. Arról szól a nem amelyben két központi tengely van: a természet idealizálása és a szeretet mint fő téma.

A legreprezentatívabb művek közül Cervantes "La Galatea", Lope de Vega "La Arcadia" vagy Torquato Tasso "Aminta" alkotásai. Ezekben a regényekben a főszereplő érzékeny, elragadtatott pásztor, egy költő lelkével.

Fotók: Fotolia - VRD / ARochau