10 himnuszpélda

A Himnusz egy költői, énekelt vagy zenei kompozíció, amelyben isteneket, szenteket, hősöket vagy fontos szereplőket dicsérnek vagy dicsérnek. A himnuszokban jelentős eseményeket is megünnepelnek, vagy egy nemzet, közösség identitását képviselik. Például: La Marseillaise (a francia nemzeti himnusz).

A himnusz hozzá tartozik lírai a költészeté, mert a felmagasztosulás és az ünneplés érzéseit és gondolatait közvetíti, és mert kifejezésében a szubjektivitás felülkerekedik az objektivitással szemben.

A himnuszok különböző időkben változtatták minőségüket. Az ókorban egy kórus énekelte őket, és az isteni vagy mitológiai lények dicséretére összpontosítottak.

A középkorban a katolikus liturgiához kapcsolódtak, általában egy vagy több ember énekelte különféle szertartásokon, és dicsérte a keresztény istenségeket.

A tizennyolcadik századtól kezdték el a természet elemeit emlegetni, majd később egy közösség ábrázolására kezdték használni. Ilyen például a nemzeti himnuszok, amelyek egy nép identitását tükrözik.

• Lásd még: versfajták

A himnusz jellemzői

• Témák. A himnusz témái lehetnek istenek, hősök, szentek vagy fontos személyek élete vagy tettei; egy nemzet vagy közösség emlékezetes eseményei vagy reprezentatív elemei.
• Szerkezet. A himnusz szerkezetét az alkotja strófák (készletek verseket) és sok esetben kórusok vagy kórusok (a kompozíció különböző részeiben ismétlődő versszakok).
• Elbeszélés Y leírás. Egy himnuszban nagyon gyakori, hogy különböző eseményeket mesélnek el, vagy írják le a szóban forgó alany jellemzőit. Mindkét esetben mindig ünnepi és érzelmes hangvétel érvényesül.
• Retorikai alakok. A beszédfigurákat gyakran használják himnuszokban, mint pl portré, az túlzás vagy a hasonlat, esztétikus kompozíció készítése céljából.

himnuszpéldák

1. A „III. himnusz – Apollónak” töredéke (Úgy tartják, 660 és 585 között íródott. C.), Homérosz

Apja aranypohárban adja ezt a nektárt,
fiát köszöntötte, majd a többi istenséget 
ott telepednek le; örülj az augusztusi Letonak 
mert hatalmas fiút szült, íjjal felfegyverkezve.
Egészséget, áldott Léto, mert jeles gyermekeket szültél,
A szuverén Apolló és a nyilas Artemisz,
ő Ortygiában és ő a sziklás Delosban,
egy magas hegyre támaszkodva, a Cinto eminenciájára,
nagyon közel a pálmafához, az Inopo áramlatok mellett.
Hogyan foglak ünnepelni téged, akit mindenben ünnepelnek 
a himnuszok?
Mindenhol, Phoebus, dalanyagot kínálnak 
a becsületed,
legyen a szárazföldön, üszők tenyésztő, legyen az a szigeteken;
minden őrtorony kedves neked, a magas csúcsok 
a magas hegyekről és a tengerbe ömlő folyókról,
a vizekbe menő hegyfokokat és a 
tengeri bemenetek. (…)

1. Részlet a "Himnusz Zeuszhoz" c. (Kr. e. 280 C.), Callimachus

1. „Hecatéhoz (a világ anyjához)” (Késő ókorban írták), Anonymous

Enodia Triple Hecate, imádnivaló hölgy
a szárazföldi, vízi lények, a sziderális tér;
földalatti, sárga köpenybe burkolva,
védj meg minket a sötét szellemekkel, amelyek kísértik komorságodat!
Dicsőség neked, Perszea, magányos istenség!
Te, aki a világ kulcsait birtokolja, tévedhetetlen,
aki a szarvassal hancúroz, éjszakai vadász,
bikák által vezetett legyőzhetetlen uralkodó,
Vezető, nevelő nimfa, aki a hegyek között bolyong, hallgass 
a fohászoknak, akik szent szertartásaikkal tisztelik hatalmadat,
 vezesse oldalunkra az előkelő pásztorokat.

1. „A Lauds első vasárnapi himnusza” (Kr. u. IV. század vége) C.), Szent Ambrus

a dolgok örök teremtője,
Te uralod az éjszakákat és a nappalokat,
És váltakozó fény és sötétség
Enyhíted az élet fáradtságát.

Fényt idézni az árnyékból
A nap hírnöke felemeli hangjukat:
Az utazók éjszakai tisztasága,
Ez választja el az éjszakát az éjszakától.

Ezt hallva a csillag felkel
És végre kitörli a sötétséget a levegőből,
Erre a szellemek tömkelege
A gonoszok véget vetnek gonosz tetteiknek.

Ezzel a hanggal, ami feléleszti a naut
Az óceán hullámai elcsendesednek,
Ezzel a hanggal egészen a kőig
Az egyház emlékszik a hibájára.

A kakas énekel és hívja az alvót
Megdorgálja a karosszékeket és szemrehányást tesz
Azoknak, akik ellenállnak a daluknak.
Úgyhogy keljünk fel határozottan.

A kakas énekel és a remény újjászületik,
A sebesültek egészségének helyreállítása,
A tolvajtőr visszakerül a hüvelybe
És felébred a hit az elesettekben,

Vesd tekintetedet, Uram, azokra, akik tétováznak,
És mindenki javítsa ki a megjelenését:
Ezzel támogatod azokat, akik megbotlik.
és könnyek között fogod fizetni a bűnéért,

Világítsd meg érzékeinket fényeddel,
Oldd el elménk zűrzavarát,
és légy az első, akinek hálás
Emelkedjen fel a hangunk, amikor megszólal.

Dicsőült legyen az örök Atya,
Akárcsak a Fia, Jézus Krisztus
És akárcsak a Paraclete Szellem,
Most és örökkön örökké.

1. „Odaadóan imádlak” (13. század vége), Aquinói Szent Tamástól

Odaadóan imádlak, rejtett Istenem,
valóban el van rejtve e látszat alatt.
Szívem teljesen alárendeli magát neked,
és teljesen átadja magát, hogy szemléljen téged.

Amikor Rólad ítélünk, rossz a látvány, a tapintás, az íz;
de a fül elég ahhoz, hogy szilárdan higgyünk;
Hiszek mindent, amit Isten Fia mondott:
semmi sem igazabb az Igazság ezen szavánál.

Csak az istenség rejtőzött a kereszten,
de az Emberiség is itt bújik meg;
azonban mindkettőt hiszem és vallom,
és megkérdezem, mit kért az a bűnbánó tolvaj.

Nem úgy látom a sebeket, ahogy Tomás látta őket 
de megvallom, hogy te vagy az én Istenem:
egyre jobban higgyek Benned,
Hadd várjak és szeresselek.

Az Úr halálának emlékére!
Élő kenyér, amely életet ad az embernek:
Add meg lelkemnek, hogy Tőled éljek 
És hadd élvezzem mindig az édességedet.

Úr Jézus, jó Pelikán,
tisztíts meg engem, tisztátalant a te véreddel,
amelyből egyetlen csepp kiszabadulhat 
minden bûnnek az egész világra.

Jézus, akit most rejtve látok,
Könyörgöm, teljesüljön be, amire annyira vágyom:
hogy amikor szemtől szembe nézed,
Boldog lehetek dicsőséged láttán. Ámen.

1. "Himnusz a halhatatlansághoz" töredéke (19. század eleje), José de Espronceda

Üdvözlégy világ teremtő lángja,
az örök tudás tüzes nyelve,
tiszta csíra, termékeny alapelv,
hogy lábaidhoz láncolod a halált!

Te serkented az inert anyagot,
megparancsolod neki, hogy jöjjön össze élni,
megmodellezed a sárát, és alkotsz
végtelen formájú lények ezrei.

Hiába zavarja munkáit
a halál talán győztes;
maradványai közül emelje fel a kezét
új művek ismét diadalmaskodnak. (…)

Az életről a mély óceánban
az ember örök lendületben lebeg,
és bőségesen kiöntsd a kezed
a teremtő mag a lényedben.

Gyenge ember, emeld fel a homlokod,
tedd ajkadat örök folyamába;
olyan leszel, mint a nap keleten,
halhatatlan leszel, mint a világ.

1. "Peru himnusza" töredéke (1821), José de la Torre Ugarte (szöveg) és José Bernardo Alcedo (zene)

Énekkar

Szabadok vagyunk, legyünk mindig
és mielőtt a nap megtagadja fényeit,
hogy elmulasztjuk az ünnepélyes fogadalmat
hogy az ország az Örökkévalóvá emelte.

 I. vers

Hosszú ideig a perui elnyomott
az ominózus láncot vonszolták;
kegyetlen szolgaságra ítélték
hosszú ideig csendben felnyögött.
Inkább a szent kiáltás
Szabadság! A partján hallatszott,
megráz a rabszolga indolencia,
a megalázott nyakat felemelte.

Vers II

Már dühös láncok dübörgése
hogy három évszázad iszonyatát hallottuk,
a szabadoktól a szent kiáltásig
hogy a világ döbbenten hallotta, abbamaradt.
Mindenhol Szent Márton lángolt,
Szabadság, szabadság, kimondva,
és tövében ringatva az Andokat
bejelentették, szintén egy hangon.

III. vers

Hatásával felébrednek a népek
és mint a villám futotta a véleményt;
a földszorostól a tűz földjéig
a tűztől a fagyos régióig.
Mindannyian esküsznek, hogy megszakítják a kapcsolatot
hogy a természet mindkét világtól megtagadva,
és törd meg azt a jogart, hogy Spanyolország,
büszkén dőlt mindkettőre. (…)

1. "A valenciai közösség himnusza" (1909), Maximiliano Thous Orts (szöveg) és José Serrano Simeón (zene)

Új dicsőséget kínálni Spanyolországnak
Régiónk tudta, hogyan kell harcolni!
már a műhelyben és a terepen visszhangzik
a szeretet dalai, a béke himnuszai!
Menj a régióba
hogy diadalmenetben halad előre!

Azért jön, hogy a kertemet adja
a gazdagságot, amit kincsként tartogat,
és a víz öröméneket mormol
amely a mór gitár ritmusára született.

parancsol a művészpaladinoknak,
hogy felajánlják neked babérjaikat
és a lábadnál, szultána, az én kerteim gondoznak
rózsa, tuberózsa és szegfű kárpit.

Gazdag kincset nyújtanak
a folyópartok narancsligetei;
függő aranyfürtök
a pálmafák ívei alatt.

Hangok, a szeretett hang
és győztesen vibrálnak,
hajnali jegyzetek
a régió diadalát éneklik.

Ébredjünk, valenciaiak!
hogy a hangunk
köszönt a fény
egy új napról!

Új dicsőséget kínálni Spanyolországnak
Régiónk tudta, hogyan kell harcolni!
már a műhelyben és a terepen visszhangzik
a szeretet dalai, a béke himnuszai!

Lebegjen a levegőben
a mi hölgyünk!
Dicsőség a szülőföldnek!
Éljen Valencia!
Élő! Élő! Élő!

1. "mexikói himnusz" (1854), Francisco González Bocanegra (szöveg) és Jaime Nunó (zene)

Énekkar

Mexikói a háború kiáltása
Az acél készül, a bridon
és remegjen a föld középpontjában
az ágyú hangos dörgésére.
És remegjen a föld középpontjában
az ágyú hangos dörgésére.

I. vers

Cina Ó szülőföld! olajbogyó templomaidat
a béke isteni arkangyala,
hogy a mennyben örök sorsod
Isten ujja által volt megírva.
De ha merek egy furcsa ellenséget
megszentségtelenítsd a földedet növényével,
gondolj Ó, szeretett ország! mint a mennyország
Mindegyik fiával adott neked egy katonát.

Énekkar

Vers II

Háború, fegyverszünet nélküli háború annak, aki megpróbálja
az országnak, hogy foltozza a címereket!
háború, háború! a hazafias transzparensek
a véráztatás hullámaiban.
Háború, háború! a hegyekben, a völgyben,
dörögnek a rémisztő ágyúk
és a hangzatos visszhangok visszhangoznak
az ¡Union hangjával! Szabadság!

Énekkar

III. vers

Előtte, Haza, hagyd, hogy gyermekeid védtelenek legyenek
Hajlítsák be nyakukat az iga alá,
vérrel öntözik a szántóföldeid,
A lába vérbe nyomódott.
És a templomaid, palotáid és tornyaid
összeomlik egy szörnyű ütközéssel,
és romjai léteznek, mondván:
Ezer hős közül itt volt a szülőföld.

Énekkar

IV. strófa

Haza! Haza! gyermekeid esküsznek neked
fújd ki oltáraidra leheletét,
ha a bugle harcias akcentusával
Arra hívja őket, hogy küzdjenek a bátorsággal.
Neked az olajbogyó füzérek!
a dicsőség emléke nekik!
egy babér a győzelemért!
becsületsírt nekik!

Énekkar

1. „Himnusz Don Pedro Calderón de la Barcához halálának második századik évfordulóján” (1881), Ventura Ruiz Aguilera (szöveg) és Tomás Bretón (zene)

Hivatkozások

• Germ kézikönyvek. (s.f.). A verskészítés művészete.
• Montaner, A. (2015). A spanyol irodalom műfaji és lírai modalitásainak szótára. DOI: 10.13140/RG.2.1.2607.5368
• Rubio Escudero, C. (2015). Himnusz. Ban ben Spanyol szótár a nemzetközi irodalmi kifejezésekről. Letöltve: 2022. május 9., innen http://www.proyectos.cchs.csic.es/detli/sites/default/files/Himno.pdf

Kövesse a következővel:

• ódák
• Ekloga
• Epigramma
• szonettek
• Én lírai és én költői vagyok
• költészet típusai