Az elektromos ellenállás definíciója

Az elektromos ellenállás, vagy más néven ellenállás, egy elektronikus alkatrész, amelynek az áramkörökön belüli funkciója az, hogy megakadályozza az elektromos áram áthaladását rajta. Sok szerző szerint az ellenállás kifejezetten a fizikai tulajdonságra utal, amelyet ohmban (Ω) fejeznek ki, és az ellenállás szót használják, amikor az alkatrészről van szó.

A potenciométerek vagy reosztátok olyan változtatható ellenállások, amelyek lehetővé teszik az érintkezést a terminálok között szélső és közepes, a két szélső kivezetés közötti ellenállás töredéke összetevő.

Az ellenállás tulajdonsága a vezetőképesség ellentéte, és különböző tényezők határozzák meg a ellenállását anyag, a főbbek az anyag természete (fémek, kerámiák stb.), geometriája és hőmérséklete, amelyen megtalálja. A vezető elektromos ellenállása a következő kifejezéssel számítható ki:

\(R = \frac{{\rho \cdot L}}{s}\)
Ahol,
R: elektromos ellenállás (Ω)
ρ: elektromos ellenállás
S: a vezető keresztmetszete
L: vezeték hossza

A vezető ellenállása az ellenállásától, hosszától és keresztmetszete területétől függ.

ellenállás egyesület

Az ellenállásokkal járó elektromos áramkörök felbontásánál általában meg kell határozni a ellenállás-társítás ekvivalens ellenállása, amelyek leggyakoribb kombinációi soros ill párhuzamos.

sorozatos ellenállások: Ez két vagy több ellenállás, amelyeket egyetlen közös terminál köt össze. Az ilyen típusú asszociációknál, ha feszültségforráshoz csatlakoznak, azonos intenzitású (i) áram kering.

A soros csatlakozás egyenértékű ellenállását a tömb minden egyes ellenállásának összeadásával határozzuk meg:

\({R_{equi – sorozat}} = \mathop \sum \limits_{i = 1}^n {R_i}\)

Például, ha három ellenállása van sorba kapcsolva, az egyenértékű ellenállás a következő lesz:

\({R_{equi – sorozat}} = 100 + 150 + 210\)

R._equi-sorozat = 460 Ω

ellenállások párhuzamosan: az elrendezéseket ebben az esetben azonosítjuk, mert két vagy több ellenállásnak közös a két kivezetése. Ha ilyen típusú csatlakozások vannak egy forrásról táplált áramkörben, akkor az összes ellenállás kivezetésein termelt feszültség (V) azonos.

A párhuzamos elrendezés ekvivalens ellenállásának inverzét az ellenállások inverzeinek összeadásával kapjuk meg.

\(\frac{1}{{{R_{equi – párhuzamos}}}} = \mathop \sum \limits_{i = 1}^n \left( {\frac{1}{{{R_n}}}} \jobb)\)

Például, ha három ellenállása van párhuzamosan, ahogy a képen látható, akkor az egyenértékű ellenállás a következő lesz:

\(\frac{1}{{{R_{equi – párhuzamos}}}} = \frac{1}{{100\;}} + \frac{1}{{150\;}} + \frac{1 }{{210\;}}\)

\({R_{equi – párhuzamos}} = 46,67\;\)

jegyzet: ha csak két ellenállás áll rendelkezésre párhuzamosan, akkor az ekvivalens ellenállást a két ellenállás szorzatának az összegével osztva kapjuk meg.

Az ellenállás értékének és feszültségének vagy áramának ismeretében a hiányzó paraméter az Ohm-törvényből meghatározható:

V = i. R.

Színkód

Minden anyagnak van egy bizonyos elektromos ellenállása, és az elektronikában ez az alkatrész különböző kiszerelésben érkezik, mint pl kerámia ellenállások, amelyek színkóddal jelzik névleges értéküket és tűrésüket, vagy változó ellenállások ill. potenciométerek. Az alábbi táblázat a különböző értékeket mutatja az ellenállás színkódja szerint:

Az ellenállás négy színes sávot tartalmaz: az első két ábra az ellenállási együtthatót, a A harmadik szín a 10-es alapteljesítmény szorzótényezője, a negyedik sáv pedig a százalékos arányt jelenti megértés.

A képellenállásban látható színsort figyelembe véve megállapítható, hogy értéke (15×10² ± 5%) Ω

ellenállási alkalmazások

Gyakorlatilag minden elektromos és elektronikus áramkör elektromos ellenállást használ követelményeinek megfelelően megkapja a feszültség vagy az áramerősség változásait áramkör.

Az elektronika fejlődött, és napról napra az alkatrészek kompaktabbá és integráltabbá válnak, hogy helyet takarítsanak meg és bővítsék funkcióikat.

A legelterjedtebb rögzített elektromos ellenállások a szén vagy film, a tekercses vagy huzalos és az olvadó ötvözet.

Ha egy ellenállású elemen áram halad át, abban teljesítmény keletkezik, amely általában hőként disszipálódik, ezért általában felhasználják ezt az elvet számos lakossági és ipari alkalmazásban, ahol hőtermelésre van szükség, mint például elektromos tűzhelyek vagy sütők ipari.