Manuel Álvarez Bravo élete és munkája

Manuel Álvarez Bravót, a mexikói művészeti fényképezés úttörőjét, a 20. századi latin-amerikai fotográfia legnagyobb képviselőjének tartják. Munkája az 1920-as évek végétől az 1990-es évekig tart.

A mexikói főváros központjában született 1902. február 4-én. Tizenkét éves korában félbeszakította tanulmányait, amikor édesapja meghalt, és a családi gazdaság segítéséért kezdett dolgozni, textilgyárban, majd később a Nemzet Államkincstárában.

Nagyapja, festő és édesapja, tanár, kedvelte a fotózást. A kamera lehetőségeinek korai felfedezése önállóan felfedezheti az összes fényképészeti eljárást, valamint a grafikai technikákat.

Kezdetben a piktorializmussal foglalkozik, amelyet az Academia de San Carlos festészeti tanulmányai befolyásolnak. Ezután a modern esztétikát fedezte fel, felfedezve a kubizmust és az absztrakció lehetőségeit. 1930-ban a dokumentumfotós tevékenységet kezdte: Tina Modotti, miután Mexikóból deportálták, elhagyta állását a Mexican Folkways magazinnál. Így dolgozik falfestőknél: Diego Rivera, José Clemente Orozco, David Alfaro Siqueiros.

Álvarez Bravo a mexikói forradalom utáni időszak emblematikus alakja, amelyet mexikói reneszánsz néven ismernek. Ez az az időszak volt, amelynek gazdagsága a modernizáció iránti vágy boldog, bár nem mindig derűs együttélésének és a a saját gyökereivel rendelkező identitás, amelyben a régészet, a történelem és az etnológia releváns szerepet játszott, a Művészetek. Álvarez Bravo mindkét tendenciát megtestesíti a vizuális művészetek terén.

1943 és 1959 között a moziban dolgozott állóképek készítésével, ami személyes kísérletekhez vezetett.

Az életben több mint 150 egyéni kiállítást mutatott be, és több mint 200 csoportos kiállításon vett részt. Sok kritikus szerint e "lencse költője" munkája kifejezi Mexikó lényegét, de az a humanista nézet, amely munkáját tükrözi, az abban lévő esztétikai, irodalmi és zenei utalások dimenziót is adnak neki egyetemes.

Száz éves korában 2002. október 19-én hunyt el.